Gábor Áron (1954) a nyolcvanas évek eleje óta alkot festőként, grafikusként, szobrászként és performerként, ugyanakkor installációi, videóművei révén is hangsúlyos a jelenléte a kortárs képzőművészetben. Különféle rendszerek elemeit markánsan ötvöző műveit a vizuális sokrétűség révén a tapasztalatokat összegző, egyúttal számtalan jelentésrétegnek teret engedő formába ágyazva hozza létre.
A Műcsarnokban megrendezésre kerülő tárlat az eddigi életmű tizenhárom fő témájából hármat mutat be – a ’80-as és a ’90-es években készült, valamint a legújabb alkotásokra fókuszál, tovább szélesítve az összefüggések körét.
A tárlat első terében az 1980-as években – az installáció- és performansz-, illetve a videó- és komputerművészet magyarországi fénykorának kezdetén – a kérdésfeltevés, a kontempláció és a megismerés iránti vágyból született, táblaképeken, triptichonokon, egy installáción és egy performansz videón látható művek a Körkérdés és az Állatok témák köré szerveződnek.
A középső térben kerülnek bemutatásra az 1990-es években, a magyarországi rendszerváltás hosszúra nyúló időszakában született Fejek, amelyek fázis-kimerevítésekként és szinte tanúk csoportosulásaként veszik körbe a látogatókat. 1990-ben került sor az Európa Ház című performanszra, amely a változás felfogására, az Európához tartozás mibenlétének megfejtésére tett kísérletként is szolgál. A bemutatásra kerülő, az eseményt megörökítő videófelvétel résztvevőkké teszi a rólunk mintázott Fejeket.
A kiállítás harmadik szekciójában mutatjuk be a Szemek tükrében sorozatot (2020), melyet már a pandémia ihletett. A maszkviselés még inkább ráirányította a figyelmet a lélektükrökre, amelyek látványa katalizátorként hatott a rendkívül érzékeny grafikák megszületésére.
A legújabb, 2022-ben és idén készült, az állandó változásban lévő makro- és mikrokozmosz megörökítését célzó, szükségszerűen dekomponált Rész és egész sorozat képei mozdulatlanságukban is élettel teliek és rendkívül harmonikusak. A javarészt ceruzával és krétával készült képeken az absztrakt és geometrikus formák kiegészítik egymást, és a többrétegűségnek, illetve annak köszönhetően, hogy nem határozható meg a síkot uraló középpont, a művek éteri, az ürességtől nem tartó, magabiztos könnyedséggel elbűvölő, kivételes befogadás-momentumok bravúros konstrukcióiként jelennek meg.

Reischl Szilvia
a kiállítás kurátora

a képen: Gábor Áron: Bepörgetve III., részlet