Révész Tamás autonóm fotográfiai munkásságát gyakran úgy jellemzik, hogy az alkotó a lírai dokumentarizmus egyik meghatározó képviselője. Példaképéhez, André Kertészhez hasonlóan a mindennapi élet apró, gyorsan tovatűnő pillanatai határozzák meg emocionális töltetű felvételeit.

A Műcsarnok három termében rendezett kiállítás közel száz felvételen mutatja be az emberi léthelyzetek sokféle aspektusát. Válogatásunkban a spontán utcai felvételek pillanatképes esztétikája éppúgy megmutatkozik, mint a riportfotó dinamizmusa vagy a modern városi terek architektúrája. A képekből kirajzolódó vizuális memoár Budapesttől New Yorkig és Ecuadortól Szicíliáig szívszorító és felemelő pillanatokat egyaránt megörökítő gazdag életmű.

Révész Tamás a hatvanas évek végétől fotóriporter és képszerkesztő, pályafutását a Képes Újságnál kezdte, majd a Tükör és az Új Tükör munkatársaként dolgozott. A magyar fotós közélet aktív szereplője, tanított a MÚOSZ újságíró iskolájában és a Nemzetközi Újságíró iskolában, magyar és külhoni egyetemeken. Magyar és nemzetközi szakmai fórumok kuratóriumi tagságát látta el, miközben három évtizede szervezője Magyarországon a World Press Photo kiállításnak, melynek 1988-ban és 1989-ben zsűritagja volt. 1990-ben készítette Körmenden az orosz hadtest magyarországi kivonulásáról a korszakot szimbolizáló híres képét, amelyért egy évvel később a World Press Photo Honorable mention elismerő oklevelét vehette át. Egyebek mellett a Libération, a Le Nouvel Observateur, az International Herald Tribune, a Newsweek, a People és az International Wildlife számára készített megbízásokat, miközben párhuzamosan hosszú távú fotográfiai projektjeit is folyamatosan építette.

Művészetét a szakma és a nagyközönség 1977-ben a Búcsú a cigányteleptől című albumából (Tamás Ervin – Révész Tamás: Búcsú a cigányteleptől, Kossuth Könyvkiadó, Budapest, 1977) és a Néprajzi Múzemban rendezett kiállításból ismerhette meg. Azóta közel száz önálló kiállításon és ennél is több tematikus tárlaton láthatták felvételeit. 1997-ban Budapest könyvéért Pulitzer-emlékdíjban részesült. 1996-ban családjával New Yorkba költözött, és a fotótörténet számos ikonikus fényképésze után elkészítette a „Nagy Almát” feltérképező fotóesszéjét. 2000-ben e felvételekből New York címmel a W.W Norton kiadó könyvet adott ki. 2012-ben felkérték a Budapesti Kommunikációs és Üzleti Főiskola (ma METU) fotóriporter szakának vezetésére.

2025-ben a magyarországi World Press Photo kiállítás szervezésébe fektetett munkájáért a holland király az Oranje-Nassaui Lovagrend lovagjává nevezte ki.

2016 óta ismét Budapesten él.