Alexander Gyenes Amerikában élő magyar származású biokémikus, képzőművész. A műcsarnokbeli kiállítás elsősorban a csillagászati kutatás területeiről kiinduló szeriális projektjeit mutatja be.
A kiállítás egyik kulcsfigurája a kora 2o. századbeli jezsuita csillagász, Fényi Gyula. Az asztronómus aprólékos rajzok segítségével a napkitörések törvényszerűségeit próbálta feltérképezni. Ahogy Gyenes vall róla: „Fényi személyisége igen megkapó: vallásos odaadás jellemzi, egyszerre telve a katolikus miszticizmussal és a felfedezésre nyitott természettudós kíváncsiságával.” Ugyanilyen kettősség érhető tetten Alexander Gyenes alkotói attitűdjében és munkáiban: a tudományos megközelítés igényével, gondosságával és analitikus módszereivel igyekszik bemutatni az égi rend és harmónia emberi ésszel alig felfogható törvényeit, és rámutat ezen vállalkozás lehetőségeire (vagy éppen lehetetlenségére).

Gyenes számára az asztronómiai témák termékeny teret kínálnak a megfigyelés folyamatának és valósághoz való viszonyának művészi módon való feltárására.
Maga a tudomány „nyelve” - a tudományos szövegek, képek (fotók és illusztrációk), egyenletek, képletek, adatfolyamok sűrített halmaza - is a műalkotás terepévé válik.

A kiállított munkák alapvetően a következő négy csillagászati eseményt dolgozzák fel:
- Fényi Gyula S.J. csillagásznak a 20. század elején rögzített napkitörés-megfigyeléseit,
- a Giotto űrszonda 1986-ban készült felvételeit a Halley üstökösről,
- a Vénusz bolygó 2012-es elhaladását a Nap előtt,
- az 2017-es részleges napfogyatkozást, ahogy az Észak-Amerikából megfigyelhető volt.

Ezeket járják körül a kiállított művek: monotípiák, videómunkák, digitális nyomatok, grafikai művek és kézzel faragott szobrok.