Máriási Masznyik Iván (1928–1997) festőművész és a Műegyetem Rajzi és Formaismereti Tanszékének legendás tanára volt, aki fakultatív művészettörténet kurzust tartott az érdeklődő diákoknak. A kulturális antropológia itthoni magányos előfutárának is tekinthetjük. „Pictor doctus”-ként megmaradhatott eredeti mesterségénél, festőnek. Főiskolai mesterei Bernáth Aurél és Berény Róbert voltak. Fiatal művészként, a 60-as években karikatúrákat rajzolt az Élet és Irodalomnak, és más lapoknak is rendszeresen dolgozott.  A kiállítás főként az életmű kozmosz-tematikájára koncentrál, bemutatjuk az olajfestményeket, a tollrajzokat és a Falikárpitot is, amelyet hosszasan érlelt, 1968–1975 között. Szerkezet és színek különösen ebben a falikárpitban és tanulmányaiban váltak harmonikus, felemelő világképpé. Tantételei most kiállított képeiben és disszertációja kommentárjaiban az érzékek és a tudat nyelvén egyszerre szólalnak meg. Az üzenet mégis félreérthetetlen: a világegyetem rendjének felismerése – a tudományban és a művészetben egyaránt – segíthet újra rátalálni ember és környezete megbomlott egységére.