A magyar középkor egyik legépebb állapotban megőrzött építészeti emléke a pannonhalmi bencés apátság harmadik temploma, amelynek építését Uros apát (1207—1242) kezdeményezte a monostor általános megújításának részeként. A kerengőből és a hozzá csatlakozó konventuális építményekből, amelyek szintén újjáépültek számos értékelhető töredék maradt fenn. A templom keleti szentélye, alatta a kriptával, a hajó pilléréi és boltozatai valamint déli és részben északi kapuja ma is látható középkori művek, ezek a használatban levő templom meghatározó részei. Az épület művészettörténeti jelentőséget az 1996-os ezredévi jubileumi kiállítás tárta fel.
A szerzetesi templom felszentelésének 800. évfordulójára rendezett tárlat nem az építészeti emlékeket állítja a figyelem középpontjába, hanem az építtető személyét, működését, döntéseit, munkásságának eredményeit tekinti át történeti dokumentumok és természetesen tárgyi emlékek alapján.
Uros apát és műve időszaki kiállítás bemutatja e rendkívüli személyiségnek, az Árpád-kor legismertebb magyar főpapjának életútját, szervező tevékenységét, utazásait, itineráriumának ismert állomáshelyeit.