A Szent István Király Múzeum kiállításán a műveiben mindig a képzőművészet és fotográfia határmezsgyéjét átlépő Halas István az elmúlt négy évtizedben készült emblematikus fotóit, fotóciklusait, valamint legújabb felvételeit mutatja be. A tárlaton számos olyan régebbi mű is megtekinthető, amely korábban nem szerepelt kiállításon, először most lesz látható a közönség számára.
Halas István (Budapest, 1954) rajzokat, filmeket, videómunkákat, könyveket és fotókat egyaránt készít. Pályáját a sokféle téma, a számtalan technikai megvalósítás és a folyamatos kísérletezés teszi jellegzetessé. Kísérletező művész, akinek egymásra fényképezett „önarcképe” (az 1990-es esztergomi biennálé nagydíjas képe), a New York-i metróállomások fotói, a magyar írókról, zenészekről, képzőművészekről, irodalmárokról, filmesekről készített portréi, műterem-, panoráma-, épület- és városképei, a terekkel, a hiánnyal, és a házhelyekkel foglalkozó felvételei a magyar fotókultúra fontos műveivé váltak. Műterme a hetvenes, nyolcvanas évek Budapestjének alternatív művészeti topográfiájában kitüntetett helyszín volt. Az utóbbi 10–15 évben az alkotás mellett főleg tanulással, tanítással és munkái rendszerezésével foglalkozik.
A „KATALÓGUS” egy tágabb projekt része, amelyben a művész maga és mások számára rendszerezi, értelmezi, bemutatja és kutathatóvá teszi az elmúlt 40 évben elkészült munkái értékesnek vélt darabjait. Az eddig publikált és kiállított művei hátterében több száz nagyítás, print, több ezer negatív és több százezer digitális felvétel áll. Művészi pályáját két részre osztja az analóg és a digitális technika helycseréje a fényképezésben. A kétféle technika különböző megközelítést igényel mind a feldolgozás, mind a bemutatás szempontjából.
Harminc éve, 1993-ban a művésznek ugyanebben a kiállítótérben nyílt egyéni kiállítása. Most a „KATALÓGUS” projekt teremt lehetőséget egy „életmű” kiállítás anyagválogatására és méltó bemutatására.