Az „Időtriptichon” Stark István elmúlt 40 évében született műveiből mutat be egy válogatást. Ha nagyon tömören akarunk fogalmazni, Stark István eddigi életművének története a festészet tekintetében a fény és a színek viszonyának tudományos kutatásáról szól. Ennek a kutatásnak az eredménye az a fajta festészet, ahol egyszerre van jelen az összeadó, illetve a kivonó színkeverés egy adott felületen. A képek témája is ez, rezgések, hullámok, valamint a szimultán kontraszt alkalmazása révén transzcendens kapcsolatokra való utalások. Ugyancsak komoly, évtizedekig tartó munka eredménye az, amely a monotípia megújításán folytatott kísérleteiben megmutatkozik. A művész kizárólag negatív monotípiákat készít, amelyek valódi kihívást jelentenek egy művész számára, ha a műfajnak ebben az ágában akarja megjeleníteni a teljes tónusskálát. A kiállításon a legújabb munkáit láthatjuk az „Érfestés” sorozatból. Stark István az eddigi életművében azonban több olyan médiumot is használ, amelyekkel merőben más területeken folytat alkotó tevékenységet. Így jelentős tevékenységet tud felmutatni természetművészetben (20 éves a Tolcsvai természet-művésztelep, amelynek Ő az alapítója vezetője, szervezője), az elektrográfiában ( A MET alapítótagja), de fotózik, videófilmeket vagy performance műveket készít, utóbbiakat sok esetben fe Lugossy Lászlóval közösen mutatják be. A kiállításhoz Bárdosi József írt a teljes negyven évet felölelő részletes tanulmányt a kiállítás katalógusába, amely angol fordításban is olvasható. De olvashatók itt írások fe Lugossy László, Haász Ágnes, Podlovics Éva, Szombathy Bálint, Vass Tibor tollából is, amelyek egy-egy szakterülethez íródtak.