MARTIN CHRAMOSTA: APER
2020. október 28 - december 1.

Megnyitó: 2020. október 28., 18:00 óra
A kiálltás látogatható: 2020. december 1-ig.
A lejtő vörös, a vas pedig fekete. Sokáig kint volt, viharvert, akárcsak a fa, amelyen egy Fogadó tábla lóg, és elképzelt kültéri terekbe vezeti a látogatókat: a kimerülés és a vendéglátás jelei, mind környezeti, mind kulturális szempontból, felszabadítva és pusztítva. Szántóföld, parkolók, kerítések és sövények, tűzgyűrűben száradva. Bőség és elhagyatottság.

Első magyarországi önálló kiállításán Martin Chramosta új műveket mutat be, amelyek talált tárgyakból és készített tárgyakból összeszerelve APER címmel kerülnek bemutatásra. A szó hegyi szó. Megtalálja a német szótárban. A szó szoros értelmében „hómentes”.

Martin Chramosta (* 1982, Zürich, CH) a bázeli HGK Institut Kunstban, a bécsi Iparművészeti Egyetemen, a Skulptur und Raumban és a Bécsi Képzőművészeti Akadémia Freie Klasse-n tanult. Válogatott kiállítások és előadások: Kunsthalle Basel, Kunsthaus Baselland, Belvedere21 Vienna, LLLLLl Vienna, Rinomina Paris, NCCA Kaliningrad, Humboldtgalerie Berlin, Konstmuseum Uppsala, Swiss Art Awards. Rezidens művész volt a budapesti Landis + Gyr Alapítványnál, a grazi StAir-ben (Ausztria), a Quartier21 Bécsben, a Cité des Arts Paris-ban és a montreali Fonderie Darlingban.2017-ben megkapta a Kunstpreis Riehen és 2019-ben a Kunstkredit Basel Werkbeitrag-ját. Martin Chramosta főleg a szobrászat, a rajz és perfromansz területén dolgozik.

APER
Az eremitek svájci hegyi emberek, akik minimalista életmódjukkal a természettel való egységet keresik. Vándorlásaik (wanderungenjeik) alatt a másikat, az anyagot keresik és gyűjtik, szervest kapcsolnak a szervetlennel, átmeneti hajlékot építenek, újrahasznos pihenőhelyet. A hajlékban nincs díszítés; a falakon hiány, a falak a táj visszatükröződései. Az APER-állapot: lekopaszítás es megtisztítás. Az APER-tér pedig katalógusa annak, ami a fehér lepel alól az első fagyás és olvadás után bukkan fel. Kerítésmaradványok, „zaunesztétika”, drótnyúlványok, martalékok, megdermedt cementvánkosok – a másik nélküliségének mementói.
A wanderung alatt a kinti APER-tájban közben „elfáradnak és meghajolnak a gleccserek”, törékeny tenyerekké válnak a kerítéseken az újrafagyásnál. A kerítésdarabokból „újkapuk” keletkeznek, az eremit megkezdi a menedék újrarajzolását. Drótkontúrjaiban keveredik a nyugati hegyi mesteremberek világának szimbolikája a „visegrádországokéval”: fejsze a madárszárnnyal, tenyér a tulipánnal, barkácskészletcégér a drót-mézeskalácsszívvel.
A remete kerámiatenyere összekapcsoló sarokelem: égetett barokk utalás a népi hagyományokra, ugyanakkor a kapitalizmus túltermelésének kritikája is. Megmaradtból való újdolgozás, maradékhegesztés és újszimbolizmus. Az APER a magyar „tisztaszoba”, a hiány díszített tere, amikor az eremit feladja a hótalanságot-a száraz vonalakat és a szikárságában gyűjtött maradékaiból mégis otthont teremt.

Tóth Kinga szövegasszociációja Martin Chramosta APER c. Kiállításához. Külön köszönet a személyes beszélgetésekért.