Fridvalszki Márk művészetét az elveszett jövőképek, a rétegzett nosztalgia, a pszichedélia és az emberi észlelés kérdésköre határozza meg. Az elmúlt időszakban azonban élete fordulóponthoz ért, két éve megszületett a kisfia. Ez új ritmust és szemléletet hozott magával, ami a képzőművészetében is markánsan megjelenik. Ennek az új alkotói szakasznak az első darabjai láthatóak a Vibin című kiállításon. A cím egyrészt utal a zenei értelemben használt kifejezésre, amelynek a jelentése: a ritmushoz és a hangulathoz való intuitív kapcsolódás. A kiállítás kontextusában a kifejezést egy kiterjesztett jelentésben értelmezzük, és azzal vonjuk párhuzamba, ahogyan Fridvalszki közös hullámhosszra kerül a gyermekével. Ugyanakkor művészeti attitűdje is követi a körülötte lévő rezgéseket, ennek következtében a művek témája nyitott és sokirányú. A képek létrejöttét az ösztönös alkotás, a felszabadultság jellemzi.

A művek központi fogalma a transzcendencia, amely antropológiai és esztétikai dimenzióiban, valamint a figyelem és a kreativitás természetes tereiben válik láthatóvá. A kiállítás azt állítja, hogy alapvetően a gyermeki lét is ilyen, az a naiv kíváncsiság, amivel gyermekként még rendelkezünk a tapasztalás ösztönösebb formáját teszi lehetővé. A felnőtté válás magában hordozza azt, hogy ezt elveszítjük, vagy csak szakaszosan leszünk képesek a társadalmi normákon kívül gondolkodni. A korábban említett témák, amelyek már hosszú évek óta jelen vannak a művekben, az új ciklusban is felbukkannak, azonban megváltozott az a perspektíva, amely felől Fridvalszki szemléli, értelmezi őket. Egy olyan attitűdöt sajátított el ennek az életszakasznak köszönhetően, amelyet a gyermeki rácsodálkozás, az apró részletekben való elmélyülés és a felszabadulás jellemez. Ez a hozzáállás az alkotás eredendő, ösztönös természetére irányítja vissza a figyelmet.

A fordulat tehát új alkotói hozzáállást vont maga után, ami a forrásanyagokat is érintette. A vizuális anyagok lelőhelyei – ahogyan a korábbi munkáknál is – antikváriumok, lemezboltok, bolhapiacok és online piacterek, amelyekből egy folyamatosan épülő archívum duzzad. Azonban most mesekönyvek, óvodapedagógiai és ifjúsági kiadványok vonzották magukra az alkotó figyelmét. A Kisvakond képi világa például a Hallgatag erdő és a Kék erdő című munkákhoz, Janikovszky Éva kötete pedig a Drop That Needle! című képhez nyújtottak inspirációt.

Ezen túl, a Fridvalszki életművében központi szerepet elfoglaló zene ebben a ciklusban is meghatározó. A kötetek mellett Gryllus Vilmos dalai voltak a legnagyobb hatással a művekre (Hallgatag erdő; Sárga a kéken, szürke a piroson, narancs a zöldön, fehér a feketén; Reggel a kacagás az egekig ér), a dalszövegek visszaköszönnek a címekben és a képek témájában is. A jazz tematika is megjelenik a sorozatban – Jazz with Mario I –, ami a zenei stílus szeretetén túl egy életfilozófia is: az improvizáció, a kockázatvállalás, a kollektív gondolkodás és a szolidaritás szimbólumaként jelenik meg az életműben.

Fridvalszki művei pigmenttranszfer-eljárással készülnek – egy speciális alkotói technikával –, amely során a beszkennelt archív képeket digitálisan szerkeszti kollázsszerű kompozíciókká, majd lézernyomatként akrilfesték segítségével viszi fel a vászonra. Bár festékkel dolgozik, mégis szigorúan ügyel rá, hogy az ecset- és spakli nyomok – vagyis olyasmi, amit egy festő hagyna nyomként maga után a vásznon – ne legyenek felfedezhetők, hogy a végeredmény plakátszerűvé váljon. A kollázsolás nem csak egy technika Fridvalszki értelmezésében, hanem egy gondolkodásmód, amelyet a kiállítás címadó műve, a Vibin remekül szemléltet.

Tóth Boglárka