Ludmil Siskov (1936-2024) kiemelkedő jelentőségű, széles kulturális referenciamezővel rendelkező alkotó. Újító festményei az amerikai és brit pop arttal párhuzamosan sajátos, regionális jelenségként értelmezhetők, amelyek a nyugati fogyasztói társadalom vizuális kódjaira egyéni, kelet-európai politikai és társadalmi tapasztalatokon keresztül reflektálnak.

A bolgár, arisztokrata családból származó, komolyzenei képzettséggel rendelkező művész a szófiai Képzőművészeti Főiskolán kezdte pályafutását. 1958-ban mint zenész érkezett Magyarországra, Budapesten Bernáth Aurél tanítványaként a Képzőművészeti Főiskolán festő majd restaurátori szakon folytatta tanulmányait. A főiskolai évek alatt jazz zongoristaként egy zenekarban dolgozott. Később a Szépművészeti Múzeum legértékesebb műtárgyainak restaurálásával és szakszerű konzerválásával bízták meg, többek között Hieronymus Bosch A gyönyörök kertje és a Fonó Madonna című alkotások esetében.

Kiforrott festői koncepciója révén tagja lett az Iparterv-csoportnak, amely a magyar neoavantgárd művészet egyik meghatározó köre volt. A csoporttal részt vett a korszak progresszív, új művészeti törekvéseket bemutató kiállításain.

Részvétele meghatározó volt a Fiatal Képzőművészek Stúdiója által rendezett, zsűri nélküli Studio ’66 kiállításon, valamint Sinkovits Péter rendezésében a legendás Iparterv I. (1968) és Iparterv II. (1969) tárlatokon.

Műveire Németh Lajos, a magyar művészettörténet egyik kánonteremtő alakja is felfigyelt: az Iparterv-kiállításokról írt kritikájában kiemelte, hogy Ludmil Siskov önálló hanggal jelentkezett.  (Kritika, 1969/4).

E korszakhoz köthető az Asztronauták című 1968-as festménye, amely a Magyar Nemzeti Galéria Jelenkori Gyűjteményét gazdagítja, valamint a BTM Fővárosi Képtár/ Kiscelli Múzeum Gyűjteményében található Rugby (1968) is.

Ludmil Siskov kiérlelt kompozícióiban a mindennapi élet jelenségeit – ismert sportolók legendás eredményeit, asztronautákat, illetve a zenei szcéna és a tárgy- és tömegkultúra motívumait reflexiókkal, valamint művészettörténeti képi idézetekkel kapcsolja össze. Az elődök formanyelvi vívmányait tanulmányozva és újrarendezve, egy olyan neoavantgárd, újító vizualitást hoz létre, amely távolodik a hagyományos keretektől, miközben festményein felfedezhetők a barokk csoportkompozíciók dinamikus, drámai kapcsolódásai, illetve Francis Bacon szorongással telített, torz figuráinak hatásai is.

A Pop Pulzus című kiállítás Ludmil Siskov munkásságának ezt az emblematikus pop art periódusát mutatja be, a hatvanas évek végétől a hetvenes évek közepéig készült alkotásaiból válogatva. Képein a szerves és a mechanikus szürreális elemek, a súlytalan lebegésben vezetékek között feszülő géplények, torzók, valamint az áramló, fetisizált testegységek halmazai a zenei kompozíciók szerkesztettségét idézik, valamint a modern jazzt preferáló, komolyzenei képzettséggel rendelkező alkotó improvizatív gondolkodását jegyzik. 1969-ben készült Sketch című rajzsorozatában is ez a differenciált zenei szemlélet érződik.

1969-ben helyzete bizonytalansága miatt elhagyta szeretett városát Budapestet és Bécsben telepedett le. 1970-ben a Galerie Junge Generation-ban önálló tárlattal jelentkezett.

Széleskörű nemzetközi jelenlétét jelzi, hogy neves bécsi, londoni és milánói galériák képviselték műveit.  Többek között a Henry’s Vision című festménye a brit királyi család gyűjteményébe került, valamint a 20. század legjelentősebb műgyűjtője, a Ludwig Museum alapítója, Peter Ludwig számára családi portrét festett.

1989 után ismét aktív résztvevője lett az Iparterv-csoport kiállításainak, művei rangos nemzetközi és hazai kulturális eseményeken kerültek bemutatásra. Többek között szerepeltek a Párizsi Magyar Intézet 2010-es kiállításán, a budapesti Ludwig Múzeum Ludwig Goes Pop + The East Side Story című tárlatán 2015-ben, valamint az IPARTERV 50+ jubileumi kiállításon 2019-ben.

A kiállítást Kaszás Gábor művészettörténész nyitotta meg.

Kurátor: Makra Laura művészettörténész