Vándorkiállítás indul útjára, melynek első állomása Budapest!
A budapesti Osztrák Kulturális Fórum ad otthont az elsewhereland című vándorkiállításnak. A tárlat tíz kortárs ukrán művész reflexióit mutatja be a háború, a hontalanság és az újrakezdés témakörében. A kiállítás megnyitója január 23-án, 18 órakor lesz; a tárlat ezt követően március 6-ig látogatható, mielőtt kétéves világ körüli turnéra indulna tíz ország osztrák diplomáciai képviseletére.
Az „elsewhereland” vándorkiállítás
A kiállítás a lakóhelyük elhagyására kényszerült ukrán alkotók kortárs művészeti reflexióit mutatja be, középpontba állítva a megfosztottság tapasztalatát és a belső ellenállóképességet. A tárlat tíz olyan ukrán művész munkáit tárja a közönség elé, akiknek többsége jelenleg európai emigrációban él, így a projekt nemzetközi szinten is reprezentálja a kortárs ukrán művészeti szcénát.
Az elsewhereland cím arra az érzelmi és fizikai állapotra utal, amelybe ukránok milliói kényszerültek az orosz agressziós háború kitörése óta.
A kiállító művészek – akiknek többsége jelenleg európai száműzetésben él – a menekülés, a mobilitás, a trauma és az identitáskeresés gyakran ellentmondásos tapasztalatait dolgozzák fel. Munkáik nemcsak a veszteséget dokumentálják, hanem a művészetet mint az ellenállás és a társadalmi párbeszéd eszközét is. Ahogy a kiállító Anastasiia Mamay fogalmaz: „A kultúra a társadalom legmagasabb mércéje – tükrözi annak fejlettségi szintjét.”
A résztvevő alkotók kiállított alkotásai a menekülés, a migráció, az alkalmazkodás, a trauma, az emlékezet és az identitáskeresés kérdéseivel foglalkoznak, a háború és az emigráció ellentmondásai között navigálva. Műveik az izolációt, a kulturális töredezettséget és a bizonytalanságot, ugyanakkor az összetartozás gesztusait is vizsgálják.
A művészet mint az ellenállás eszköze
A projekt keretében nem csupán az otthonuk elhagyására kényszerült alkotók járják be saját belső „máshol-országaikat”, hanem műveik is önálló útra kelnek, hogy a világot járva segítsenek feldolgozni a háború okozta megrázkódtatásokat és újraértelmezni az ukrán kulturális önazonosságot. 2025-ben, az elhúzódó harcok idején ez a kiállítás már jóval több a puszta együttérzés kinyilvánításánál: tudatos szakmai állásfoglalás, amely a hontalanság állapotán keresztül vizsgálja származásunk és közös európai értékeink válságát. A tárlat rávilágít arra a kölcsönös hatásra, amellyel a menekült művészek felfrissítik a befogadó országok közösségeit, miközben igazolja, hogy az alkotás a lélek túlélésének, a szellemi ellenállásnak és a közös emlékezet megőrzésének legvégső eszköze.
