A múlt szétválaszthatatlanul hozzánk tartozik, még ha gyakran nem is tudjuk, mit kezdjünk vele, jelen van nemcsak emberi kapcsolatainkban, kötelékeinkben, történeteinkben és történelmünkben, hanem a minket körülvevő, általunk belakott díszletekben egyaránt, meghatározva identitásunkat.
Ferencz S. Apor ahhoz a generációhoz tartozik, amelyik egy szocialista gyerekkorból kapitalista felnőttkorba csöppent.   Alkotásaiban gyakran a rendszerváltás előtti időszakot helyezi előtérbe, saját szocializálódásának idejét, azt a sajátosan kelet-európai örökséget, amely 35 év távlatából is része a mindennapi életnek, és fontos témája a kortárs képzőművészetnek. A viszonyulás elkerülhetetlen, időnként természetesen alakul, máskor feloldhatatlan, bizarr feszültségeket eredményez.
Ferencz S. művészetéhez hozzátartoznak a bizarr helyzetek. Mind fotóalapú alkotásai, mind képtárgyai, assemblage-ai a múlt abszurd jelenvalóságát erősítik, egyszerre kiszámíthatatlan és elkerülhetetlen kapcsolódásokat teremtve. (Túros Eszter)