FÖLDESI Barnabás (1980) legújabb munkái két egymásból következő, egymást feltételező műcsoportra oszthatóak. Egyfelől vannak a populáris és kulturális életből vett motívumokkal (számok, betűk), művészettörténeti utalásokkal és informel gesztusokkal besűrített nagyméretű képek. Itt a felület sok kisebb-nagyobb képmező összeillesztésével nyeri el végső formáját. A képek előre nincsenek megtervezve se manuálisan, se digitálisan, ezért az alkotás sem egy kezdettől ismert összkép felé halad, ehelyett sokkal inkább a Cézanne-i „színt színhez, formát a formához” ragasztásos metódus érhető tetten a készítés folyamatában. A külön-külön felépülő képmezők egymás mellé, olykor egymás fölé festve a hirdetőoszlopok plakátjainak egymásra ragasztott, egymással versengő és egymást kioltó vizualitására emlékeztetnek.
A műcsoport másik részében ezeknek a nagy montázsképeknek bizonyos részleteit emeli ki a festő tágabb és hangosabb környezetéből, és egy homogénebb színmező közepén felnagyítva tálalja őket. A ropogósan húzott ecsetnyomoknak, a kalligrafikusan megrajzolt betűknek és számoknak az egyedi kézjegy megismételhetetlen spontaneitása ad lírai jelleget a sokszor keményen ütköző színmezők ellenére.