Felfedezők 7.0 - Határpróbák | Csapó Júlia, Cséffai Györgyi, Cservenka Edit, Dovák Melinda, Jámbor Éva, Máté Attila, Palik Eszter, Papp Anita, Pál Viktória, Schuller Mária, Szabolcsi Viktória, Szalkai Gabriella, Székely Beáta, Vladár Krisztina
kurátor | Arabadzsov Nikolett, Máté Zsófia
megnyitó | 2025. október 21. 18:00
web | https://www.thespace.hu/hu/kia...
a kiállítás bezárása | 2025. november 21.
cím | 1015, Budapest, Hattyú utca 16.
A határ fogalma alapvetően kijelöl, kizár és elválaszt; elkülönít valamit ami „itt” van, valamitől, ami „odaát” marad. Ugyanakkor határok kapcsán nemcsak egyértelműen kirajzolódó választóvonalakra gondolhatunk: léteznek láthatatlan, bizonytalan és változó határok is. Ilyenek a test, az ízlés, az erkölcs, a szexualitás, a nyelv, az identitás vagy éppen a művészet határai. Ezek a határélmények mindennapjaink részét képezik, alakítják gondolkodásunkat, meghatározzák, hogyan viszonyulunk önmagunkhoz és a világhoz.
A 2024/25-ös Budapest Art Mentor Program lezárásaként megvalósuló Felfedezők 7.0 – Határpróbák című csoportos kiállításon 14 feltörekvő képzőművész arra vállalkozik, hogy a határ fogalmát mint az emberi tapasztalat alapmintázatát és a művészeti gondolkodás meghatározó mozzanatát vizsgálja. Munkáikban többek között megjelennek a belső és külső határok kérdései, a test korlátai, a komfortzóna elhagyásának tapasztalata, az emlékezés és felejtés határterei, valamint a transzcendens és testi világ összeérési pontjai. Emellett felvetődnek a műfaji határok kérdései, vagy éppen a mű, a néző és a művész közötti átjárás lehetőségei.
A 20. századi filozófia fontos felismerése volt, hogy a határok nem örökérvényűek, hanem folyamatosan újrarajzolódnak. Michel Foucault, Georges Bataille, Jacques Derrida, vagy Maurice Blanchot gondolkodásában a határ nem egyszerű lezárásként, hanem olyan tapasztalatként jelenik meg, amelyben egyszerre rejlik tiltás és lehetőség. A határok és átlépésük, a határszegés (transzgresszió) gondolata nem csupán ismeretelméleti, etikai kérdésében mutatta meg relevanciáját, de utat tört magának az esztétika, a művészet irányába is. A határ soha nem pusztán vonal vagy küszöb, hanem olyan tapasztalat, amely egyszerre korlátoz és késztet átlépésre. A transzgresszió filozófiája abból a tapasztalatból indul ki, hogy életünk során újra és újra határhelyzetekbe kerülünk. Bataille szerint ilyen tapasztalat a halál, az erotika vagy a művészet, amelyek arra késztetnek bennünket, hogy olyan határokat próbáljunk átlépni, amelyek elvileg áthághatatlanok. Ezek lehetnek a saját testünk vagy tudatunk határai, amelyek megakadályozzák, hogy teljesen hozzáférjünk önmagunkon túli létezőkhöz, például egy másik emberhez. Foucault a szexualitás felől közelítette meg a kérdést, és úgy vélte: a határ önmagunkon belül rajzolódik ki, és egyúttal saját létezésünk, tapasztalatunk kereteit határozza meg. Mindkettejük gondolatmenetében közös, hogy a határélmény nem pusztán az átlépés lehetőségét kínálja, hanem egyben az áthaladás problematikusságát is láthatóvá teszi.
A kiállításon szereplő művek alapján a határok új utak kiindulópontjait is jelölhetik. Minden határhelyzet arra késztet, hogy újragondoljuk saját viszonyainkat: mi választ el és mi köt össze bennünket? A kiállító művészek a határban nem a lezárást, hanem a lehetőséget hangsúlyozzák: a másikhoz való közeledés, a szabályok megkérdőjelezése és önmagunk felfedezésének lehetőségét.
Ha egy intézmény nevére kattint, akkor az ikOn megmutatja az intézmény adatait és azt, hogy milyen események lesznek ebben az intézményben.