A Szent István Király Múzeum kiállításán a műveiben a festészet és fotográfia határán alkotó MINΨÓ SZERT Károly az elmúlt öt évtizedben készült fotóit, fotóciklusait és legújabb munkáit mutatja be. A tárlaton a Magyar Nemzeti Galéria, a Magyar Fotográfiai Múzeum és az Equibrilyum gyűjteményeiben, valamint magángyűjteményekben őrzött, ritkán látható művek is megtekinthetők.

MINΨÓ SZERT Károly képzőművész, szabadkézi fotográfus, fénykerékpár performer Új-Delhiben született 1955-ben, Budapesten érettségizett 1973-ban. Az inspiráló gyermekkor, az utazásokkal teli fiatal felnőttkor meghatározó időszak. Majd az érettségit követően folyamatos képzőművészeti stúdiumok mellett fényképész tanulmányokba kezdett a Práter utcai szakiskolában, ahol megismerte a szakma alapjait és klasszikus szereplőit. Egy dolog hamar nyilvánvalóvá vált: a fotóban nem csupán a pillanatot kereste!

MINΨÓ fényképeket fest, vagy képzőművészetet fotografál. Az emulzió a festőanyaga. A fotográfia ott kezdi igazán érdekelni, ahol a többi fotográfus abbahagyja. Nemcsak az expozíció foglalkoztatja, hanem már évtizedek óta az a „mágia”, ami a sötétkamrában az előhívás pillanatában végbemegy a különböző anyagokkal. Az anyag, a felületek iránti érdeklődése nem csillapodik: fotói több rétegből álló műtárgyak, amelyek fotogram alapon működnek, alakjait, alakzatait speciális fényérzékeny anyagon rögzíti. Pályáját a folyamatos kísérletezés, a számtalan technikai megvalósítás, a különböző anyagok – pl. arany és ezüst fóliák – és rétegek felvitele, az aláfestés, beleragasztás teszi jellegzetessé, képei témájukat és stílusukat tekintve változatosak,

Székek, kanalak, kutyák, biciklik, városképek, szuprematista képek, baráti párok árnyképei… – fotósorozatai a magyar fotótörténet fontos műveivé váltak, és Minyó nevéhez fűződik egy különleges fotóaktus, a fénykerékpározás is, amikor a közönség jelenlétében teremti meg, hívja elő a képet.

Az alkotás mellett 2011-ben megalapította és kidolgozta a „Nyitott Műterem” szisztémát a Megálló Csoport Alapítványnál, ahol művészetterápiás fotófoglalkozásokat tartott négy éven keresztül. A szerző 2022-ben elnyerte a Balog Rudolf-díjat, műveit világszerte, egyénileg és a Fotoszuprematisták csoport (2013) tagjaként ismerhette meg széles körben a fotográfiát, képzőművészetet kedvelő publikum.

A „FoToNoIrE jelenségek nem lineáris dinamikája” című tárlat arról szól, hogyan alakul, formálódik egy életmű évtizedek alatt, milyen motivációk indítják be az alkotói fantáziát az ifjúkori spontán kattintgatások, majd a nyolcvanas évek magyar szürkezónáit érzékelő (a szerző kifejezésével) „lomozásoktól”, az elmélyült műhelymunka során kifundált nagyméretű fotográfiai táblaképekig, vagy a handmade plexifotó újraértelmezett valóságáig.

Hogyan formálódik analóg képpé egy „fénykerékpáros” akció során – egy múzeumok éjszakáján – egy kortárs zenei perfomansz?