Grafikáim technikájának megnevezésére, meghatározására használom a harmonogram kifejezést. Azokat az ábrákat, esetünkben grafikákat nevezzük harmonogramoknak, melyeken egyszerre több időpillanat eseményei jelennek meg. Ilyen például a lázgörbe, vagy egy iskolai órarend. Munkámban a kezdetektől használok olyan képrögzítő eszközöket, amelyek a réskamerához hasonlóan működnek. Például fénymásoló, fax, táblamásoló. Ezekre jellemző a hosszú expozíciós idő. Ennek következtében, ha segítségével mozdulatlan tárgyat exponálunk, az eredmény a megszokott fényképszerű ábra lesz. Ellenben, ha valamilyen mozgás zajlik a kamera előtt, akkor a gép ennek a történésnek a lenyomatát rögzíti.

 

Munkáim a gépekkel való párbeszéd során alakulnak. Ennek köszönhető, hogy az eddigi összes, 1978-tól keletkezett képeim – még az egyedi rajzaim is, ahol a ceruzán kívül semmi más nem hagy nyomot – készítési módszere hasonló. Egy sajátos párbeszéden alapul, amelyben kvá¬zi kérdéseket teszek fel irodai és ipari másológépeknek, a hagyományos képzőművészet eszközeivel. Fotóimat, rajzaimat, víz- és olajfestményeimet, frottázsaimat, videóképeimet mutatom a gépeknek, majd azok reakcióira válaszolva újabb és újabb vizuális kérdéseket teszek föl, míg végül egyfajta szintézisben létrejön a konszenzusos kép. Korábban, a 80-as évek végéig ez a „metaforikus programozás” nyomdák, üzemek, irodák, kézműves műhelyek tereiben zajlott.”

 

A kiállítás három tárgyköre közül kettő, a Vattát a fülbe és a Rahmanyinov a Zemplénben egy-egy téma köré csoportosuló képeket mutat be. A harmadik, Harmonogramok című, egy válogatás, amely több mint harminc év grafikáiból mutat be néhányat.