A Pedit-gyűjteményben számos mű témája volt a fény: az univerzum tájait, a végtelenség dimenzióit idéző munkák mellett a színek alkotórészeként,  a festészet alapvető felvetéseinek közvetlen megjelenítőjeként is. A munkák között így egyszerre vannak jelen a legszélesebb színskálát alkalmazók, s a monokromitás felé törekvők, sőt a transzcendensre utaló aranyat használók is.

Ám a festmények nem csupán idő és tér planetáris távlatait jelenítik meg, a poétikus címek s a művészettörténet során korábban jellemző formák használata humorral vetnek fel kritikai aspektusokat is - hol  a társadalom dinamikáin túli szférákra, hol viszont egyúttal politikai vagy tudományos utópiára is utalva.

E '80-as évek végén és a '90-es évek elején készült művek többnyire közvetlenül a műtermekből kerültek a külföldi magángyűjteménybe, emiatt csak részben lehettek jelen a korszak művészetéről szóló diskurzusban. Ám azáltal, hogy most megjelennek a nyilvánosság előtt - az egyes művek által jelentett élményeken túl - formálhatják az erről az időszakról való tudásunkat is