mag, gaz, maradék / seeds, weeds, byproducts

A magokra történetek és történelmek hordozóiként tekintünk: mint apró, de teljes entitásokra, amelyek lassan bontakoznak ki. A magok nagy távolságokat tehetnek meg, megváltoztathatják a helyi ökoszisztémákat a ballasztflóra formájában, teherhajók gyomrában utazva, új otthonukban kicsírázva. A magok akár évszázadokig is nyugalmi állapotban maradhatnak, majd – ha a körülmények engedik – hirtelen kicsírázhatnak és növekedhetnek. Bizonyos magoknak erőre van szükségük a csírázáshoz; olyan körülményekre, amelyeket gyakran válságként érzékelnek, például tüzekkel vagy árvizekkel.

Szemző meghatározhatatlan kultúrák és természeti környezetek eredettörténeteire összpontosít, melyek megelőzték ezen ismeretlen kultúrákat. A kiállítás ezeknek a történeteknek az együttese – a látogatót arra invitáljuk, hogy merüljön el ezeknek a narratíváknak a sűrűjében, hogy felfedezze a növényi anyagokkal való összefonódásunkat. Szemző Zsófia munkássága a feltárás lassú és aprólékos folyamatára koncentrál: elképzelt múltak és elképzelt jövők a jelen szemszögéből és elképzelt múltak az elképzelt jövők szemszögéből. Ezek a konceptuális ásatások különböző formákban és médiumokban jelennek meg: rajzok, kollázsok, videók, kerámia tárgyak és installációk töltik be a galéria terét. Szemző friss műveinek kiindulópontja egy családi történet: Szemző családjában nemrégiben előkerült nagyapja hivatalos és magánlevelezése, többek között életének kései szakaszában folytatott szójakísérleteiről. Nagyapja 1894-ben született, mezőgazdasági kutató és gazdálkodó volt; cukorrépával, takarmánynövényekkel és szójababbal foglalkozott, a második világháború utáni válságban, 1947-1948-ban a Mezőgazdasági Minisztériumban dolgozott, később mezőgazdasági szövegek fordítója lett, majd a Takarmánybázis Kutatóintézetben helyezkedett el. Részben ez a családi szál szolgál a kiállított művek alapjául. A rajzok felvillantják, hogyan tanulunk a növények fejlődéséről a csírázás folyamatán, a magvak tartósításán, a vetőmagokba sűrűsödő ismereteken keresztül; éhínség- és aszály adatokon, a legrégebbi magvakból nevelt növényeken, a hagyományos vetéshez és betakarításhoz kapcsolódó különböző hagyományokon keresztül. A másik meghatározó narratíva a lehetséges éghajlati és mezőgazdasági jövővel, valamint a magvakban rejlő lehetőségekkel való foglalkozás során bomlik ki. Szemző Leguminosae futurum című művei, és a magok rendje című művei a magok önfenntartó képességében és rezilienciájában rejlőlehetőséget mutatják be, és azt, hogy a babfélék a legfontosabb fehérjeforrássá válhatnak a jövőben.