A Two eggs, over easy... című kiállításon Diki Luckerson (1994, Esztergom) és Júlia Standovár (1987, Budapest) a tojást – ezt a törékeny, ismerős, szimbolikusan terhelt tárgyat – használják kiindulópontként és médiumként, hogy összekapcsolják első pillantásra különböző művészi gyakorlataikat. Akárcsak az „over easy” módra készült tojás, műveik is olyan felszínt mutatnak, amely látszólag zárt, ám alattuk az érzelmek, emlékek és jelentések továbbra is lüktetnek, formálódnak, megoldatlanok maradnak. A személyes és művészi átmenet állapotában mindketten New York-i otthonukból tekintenek vissza gyerekkorukra, fiatalkori szubjektivitásukra és közös magyar örökségükre. Bár kifejezési eszközeik különböznek, mégis megtalálják a módját, hogy feltörjék a magánéleti és kulturális narratívák héját, és teret adjanak a félig megformált, sokszor elfojtott vagy elrejtett tartalmaknak. A tojás így nem pusztán motívum: konceptuális struktúrává válik, amely a sebezhetőségről, az újrakezdésről és az abszurdumról való gondolkodást támogatja.

A kiállítás előtti héten Luckerson a szomszédos DOXA-t élő műteremmé alakítja: ott lakik, dolgozik, és egy freskóvá növő műalkotást hoz létre. A járókelők egy kirakatablakon keresztül követhetik a munkafolyamatot – így a tér, az idő, a véletlen és a mindennapok is aktívan részévé válnak az alkotásnak. Luckerson gesztusos, intuitív stílusa eredetileg filmjeiben gyökerezik; a kiállításon két munkája is látható lesz.

Standovár Júlia Chain Forest (Láncos erdő) című projektje képezi a kiállítás másik súlypontját. A New York állam északi, vidéki tájain készült fotókon nehéz láncokat látunk elhagyott, mégis ismerősen nyugodt természeti környezetben. A láncok – amelyek már a Kinky Concrete projektjében is megjelentek – gondolataink hurkokká fonódását szimbolizálják: azt az érzést, amikor az elménkben bolyongva egy sűrű, néma erdőbe lépünk – csendes, mégis örökké mozgásban lévő világba. Standovár munkáinak középpontjában a pszichológiai élmények folyékonysága és a természet csendjének feszültsége áll, azt kutatva, hogyan rajzolódnak bele a magány, a vágy és a kétség belső ciklusai abba, ahogyan látunk és mozgunk a világban.

Luckerson és Standovár közös művészeti világa érzelmeket, kritikát és játékosságot rejt egy szelíd, ám enyhén bizarr feszültségben – ahol a jelentés lassan formálódik, és mindig egy kicsit folyós marad.

Landon Wilson, a kiállítás kurátora