„Előbb próbáltam megérteni a vágyat (és a cselekvést) mint azt, hogy hogyan váljunk művésszé. ...Először az experimentális létet alakítottam, majd megszületett az alkotás, amely már művet hozott létre. Az avantgarde létrehozott egy új, experimentális, posztmodern művészetet, amely nem más, mint az ideológiákon kívüli markáns, személyes, de megfogható Idea.”

Baby Face és Archipenko - két nagy kaliberű, már-már közszereplőnek mondható ember. Egyikük a hírhedt amerikai gengszter és anno első számú közellenség, másikuk a huszadik századi modern szobrászat nagymestere. Kortársak voltak, egy kontinensen éltek, a két világot összekötő elem mégsem a köztük húzódó tapétaszerű motívumrendszer, hanem KONCZ András olykor szürreálisba hajló asszociatív képépítési technikája, mely lehetővé teszi a különböző világok, rétegek szimbiózisát.
KONCZ András (1953-2024) a magyar posztmodern egyik meghatározó alakja volt. A VILTIN Galériában halála után egy évvel rendezett egyéni kiállítása az alkotói oeuvre-ről kíván egy szűkebb ívet rajzolni a hetvenes évek korai fotográfiáitól a nyolcvanas években készült nagyméretű festményekig bezáróan.

KONCZ fotográfiai és festői munkássága szorosan kapcsolódnak egymáshoz,  ugyanakkor fotói leginkább a művészi és a médiummal való kísérletezés terepeként, illetve az önreflektív gesztusok mentén definiálhatók. A portré, illetve az önarckép műfajával való kísérletezés több munkájában felbukkan, ahogy a szekvenciális narrációk is. Alkotói tevékenységét KONCZ még főiskolásként a hetvenes évek közepén kezdte. A Rózsa kör alapító tagjai - Halász András, Károlyi Zsigmond, Kelemen Károly, Lengyel András és KONCZ - egy speciálisan közép-európai, magyar helyzetre reflektáló intellektuális konceptművészetet hoztak létre. Erre az időszakra datálhatók a tükröződésre, fényjelenségekre vagy mozgásra épülő minimalista, efemer munkái (Vonaleltérítés, Vonaltranszformáció, mindkettő 1976), valamint performanszai (Megnyitó, 1982) is. KONCZ András fotóit egyszerre tekinthetjük fotómédiumú műalkotásnak és kordokumentumnak, melyeken az akkori művészeti élet emblematikus alakjai és helyszínei tűnnek fel.

KONCZ festészete a klasszikus hagyományokat ötvözi az 1970-es évek végén felszínre hozott „új festészeti” irányzatok stílusjegyeivel. Az Achille Bonito Oliva neves olasz teoretikus nevéhez köthető transzavantgárd az 1980-as évek elején a posztmodern kultúra egyik legjelentősebb példájává vált és a nemzetközi művészet középpontjába került (Neue Wilden – Németország, New Painting – Anglia, neoexpresszivizmus – Egyesült Államok), szakítva a hetvenes éveket jellemző, teljes mértékben a konceptuális absztrakcióra irányuló művészeti folyamat gondolatával. A transzavantgárd felélesztette a festészetet és vele együtt az érzelmeket, a figurativ művészetet és a szimbolizmust is. Az új művészet nem kirekesztő, avantgárd és tradíció, absztrakt és figuratív benne együtt létezett.
Magyarországon Hegyi Lóránd 1981-ben indította útjára Új szenzibilitás címmel kétévente megrendezett kiállítássorozatát, bemutatva a fiatal és az idősebb generáció művészetében egyaránt kibontakozó új szemléletet. A hazai tárlatokat nemzetköziek - Ausztria, Németország, Svédország – követték, így KONCZ András festményei is nemzetközi színtérre léptek.

A nyolcvanas évektől KONCZ munkásságában a nagyméretű, széles gesztussal festett, gazdag színezésű, olajképek váltak meghatározóvá. Figurális narratív festményein az őszinte érzelmek mentén felszínre hozott, mitikus, olykor szimbolikus elemeket szabadon áramló terekben egyesíti a hétköznapi élet vizualitásával, így a filmek, sajtófotók emblematikus alakjaival.
Műveiben gyakran él a kisajátítás és motívumkölcsönzés eszközével, képei a kisajátítás gesztusának első példái a transzavantgárd/posztmodern magyarországi festészetében. A nyolcvanas évek végétől praxisa lezárásáig festményeinek kompozíciós és narratív elemeit, azok egymásra épített rétegeit, térszerkezetét ismétlődő mintával, patternnel, tapétamintával egyesíti.  

„A művészet és a munka két dolgot jelent: a kultúrát felépíteni ismét, nem egyszer, nem kétszer, hanem ezerszer; valamint hinni a kézzelfogható Ideában.”    

KONCZ András (1953-2024) a Magyar Képzőművészeti Főiskola festő szakán 1980-ban szerzett diplomát. 1982-83-ban tanulmányúton vett részt Olaszországban és Nyugat-Németországban. 1986-ban Stúdió díjat kapott. 1988-ban elnyerte a Novotrade-Sotheby's ösztöndíjat, 1989-ben az Eötvös ösztöndíjat, 1990-ben a Schleswig-Holstein Kulturális Minisztérium ösztöndíját, majd 1995-ben a Római Magyar Akadémia ösztöndíját. 2010-ben Munkácsy Mihály-díjjal tüntették ki. Az Ernst Múzeum 1998-ban egyéni kiállítást rendezett festményeiből (Koncz András: Művek 1976-1998), majd 2002-ben fotóiból (A hetvenes években fotókat csináltunk: Koncz András kiállítása). Művei megtalálhatók többek között a Museum moderner Kunst Stiftung Ludwig Wien (AT), a bécsi Albertina (AT), a Neue Galerie am Landesmuseum Joanneum Graz (AT), a dunaszerdahelyi Kortárs Magyar Galéria (SK), a Samsung Museum Seoul (KR), továbbá a  LUDWIG MÚZEUM - Kortárs Művészeti Múzeum Budapest, a Magyar Nemzeti Galéria, a Kiscelli Múzeum, az Ernszt Múzeum, a Paksi Képtár, a pécsi Janus Pannonius Múzeum, a győri Rómer Flóris Művészeti és Történeti Múzeum, a Szombathelyi Képtár és a Kecskeméti Katona József Múzeum kollekciójában, valamint világszerte számos magángyűjteményben.