A kiállítás a Műcsarnok évente megrendezett Nemzeti Szalonjainak sorában immár harmadik alkalommal mutatja be a hazai és határon túli magyar képzőművészet előző öt évének legfontosabb törekvéseit, alkotásait.

A tárlat címe a kriptovilágból kölcsönzött kifejezés, olyan virtuális tárgyat jelent, amelyet egyedi digitális azonosítóval látnak el, de a kifejezés a maga modernül leleményes módján megragad valamit a képzőművészet lényegéből.

Túlzás-e azt állítani, hogy a virtualitásba lökött tárgyi világ – hátterében az emberi elme találékonyságával – a maga megfoghatatlan teljességében élő anyagként működik? Izzó, sistergő, hullámzó tudatként, amely, védve önmagát, elemi erővel reflektál a fizikai valóság, a hagyományaiból táplálkozó humán kultúra kérdéseire. Anyag? Anyagon túli valóság? Tradíció? Duns Scotus középkori teológus virtualitás-fogalma? A művészet hagyományos formái? Digitális eszközökkel létrehozott művészi szabadság? Önazonosság? Virtuális identitás? S ha már itt tartunk: a digitális művek korlátok nélküli sokszorosíthatósága a tárgyiasult művészi objektum megismételhetetlenségével szemben?

Non-fungible token.

Nem helyettesíthető tárgy.

Ha a kifejezést a digitális jelenből visszatekintve, nem csupán mostani helyén, de hagyományos értelmében szemléljük, bizarr módon érvényessé válik a képzőművészet egészére. Virtuális metamorfózisának jelenkori leleményessége megragad valamit a művészet digitalizáció előtti és utáni lényegéből.

Az elmúlt öt év kortárs művészetének látványos változása, hogy hagyományosan létrehozott formái sem nélkülözhetik immár a szélsebességgel száguldó digitális kozmosz egyre erősebb hatásait. A kiállítás a társadalom elmozdulásaira adott személyes reflexiók gazdagságát igyekszik feltérképezni, s vele a jelenben szerveződő virtuális világ beszűrődését a tradicionális művészi gondolkodásmódba. Hogy mindez formai és/vagy tartalmi elemekben nyilvánul meg, az a művészi szubjektum döntése. A tárlat azt a fajta, korunkra reflektáló világlátást próbálja feltárni, amelyben egyaránt helyet kap a hagyományok újragondolásának igénye és az anyagi világ tárgyiasult műveinek hátterében munkáló úgynevezett digitális gondolkodás.

A kiállítás főkurátora Baksai József, társkurátora Verebes György.