A több helyszínre szerkesztett kiállítás azt vizsgálja, hogyan viszonyulnak fiatal- és középgenerációs nőművészek az előző generációktól megörökölt holnapután ígéretéhez. Valamint, hogy a folyamatosan újraalakuló csataterek, a hagyományos alkupozícióba kényszerült nők milyen eszközökkel igyekeznek tágítani a patriarchátus által szűkre szabott mozgásteret. Hogyan navigálnak a privát és a társadalmi térben, az elnyomás változatos rendszereiben, a holnapután reményével? Vajon az egyéni alkuk vezetnek-e kollektív megoldáshoz vagy elvesztettük ezt a dimenziót? A holnap még kézzelfogható, de eljön-e a holnapután?

A privát térben {private space}, az otthonban, háztartásban, mellérendelődésben konstruált és tartott nőkép mélyen beágyazott a társadalmi és kulturális szövetekbe. Ez a biztonság zálogával kecsegtető hely azonban ugyanúgy át van szőve a hatalom gesztusaival: hol az erő, hol hízelgő, romantikus mítoszok nyelvén szólal meg. A férfiaknak fenntartott társadalmi térben {public space} pedig – köztérben, társadalmi közbeszédben, intézményesült szerepekben – nem egyértelmű a nő státusza, kívülálló, betolakodó. Alkuk, megalkuvások, kompromisszumok mentén navigálhat, ezek a stratégiák részleges egyéni biztonságot vagy autonómiát hoznak, de a rendszer lényegi részét érintetlenül hagyják.

A kiállítás helyszíneinek tartalmi jelentősége van. A nyolcadik kerület ezen része a prostitúciós társadalmi traumához kötött, ez egy olyan tabu, amelyet az utcáról igyekeztek eltüntetni, azonban a mai napig nem kibeszélt, feloldott jelenség. Kibeszéletlen maradt az a része is, milyen módon hat tovább ez a trauma valamennyi nő életére, megélt tapasztalataira, egyáltalán a nő helyére a társadalom tereiben.

Jelentőséggel bír, hogy ebben a budapesti geopolitikai térben milyen módon kezdeményezzük feloldani a nőkkel szembeni elnyomás gesztusait, milyen felvetések, mellérendelések, felülírások történnek. A kiállítás két, összeolvasásra szánt terében a bent és kint, a privát és a köztéri/társadalmi, az egyéni tapasztalat és a kulturális reprezentáció közötti áthatások jelennek meg. Olyan kontextusokat teremtenek, ahol a patriarchátussal alkudozó, ellenálló, kitáncoló, behajló, és különféle stratégiákat felmutató női elbeszélők megjelennek. A „kint és bent” termékeny metafora és visszatérő terepe a női szempontú művészeti alkotásoknak, mivel lehetőséget ad arra, hogy a különféle szólamokon játszó elnyomás-hálókat megszólaltassa. Emellett a női test maga is, mint „köztes tér” {in-between space} értelmeződik, az átjárhatóság, kiszolgáltatottság, a fluiditás, nyitottság, sebszerűség, kitettség, változás kategóriáival.

A kiállítás az OFF-Biennále, a Sincerely Yours Space & Agency és a Semmelweis Orvostörténeti Múzeum kollaborációjában jött létre.

Közreműködik: Török-Illyés Orsolya

/borítókép: Palatinus Dóra: Alapelemek 2, 2023/