Miért vannak ott azok a nyugtalanító szemek a Kovács Lola-festette leveleken?
Miért készít tárgyakat is a festőművész -mint például a kiállításon látható damilból készült leplet-, ha remekül bánik a festékkel meg az ecsettel? Miért érzi úgy, hogy egy mű 3D-be kívánkozik?
A Sötétség szíve című félelmetes és vonzó képe hogyan vezetett el a “nullás” sorozathoz?
Egyáltalán, mi is ez a nulla? Kapu? Átjáró? Valaminek a vége? Vagy a nagy semmi?
Kérdezze személyesen a művészt! Kovács Lola szeret és tud is a festészetéről beszélni, bár mint sok vizuális művész, valójában azért alkot, mert a képein át dolgozza ki örömét, fájdalmát, kétségeit, azokon keresztül beszél arról, hogyan látja a világot, és hogyan érzi magát benne most éppen.
Kovács Lola korábbi korszakának képeit, a színes és vonzó ásványokról készült közeli “felvételeket” sokan ismerhetik és szeretik, a most záró kiállításon pedig egy új út elejét mutatta meg a közönségnek a festő. Minden formálódik még, mindenből lehet bármi, minden esetre az első művek, az első nullák - már (és még) a Ladó Galériában vannak.
Jöjjön el Kovács Lola Zéró című kiállításának záró eseményére, ahol művész tárlatvezetésével zárul a kiállítás.