A kiállítás az 1980-90-es évek erdélyi kísérleti művészetébe nyújt betekintést 27 alkotó és mesterük, a marosvásárhelyi képzőművész és művészetpedagógus, Nagy Pál munkáin és művészetpedagógiai módszerein keresztül.

Az erdélyi 1980-as, 1990-es évek radikális művészeti fordulatát, a marosvásárhelyi MAMŰ jelentőségét, a nagyváradi 35-ös Műhely sajátos eredményeit több kiállítás feldolgozta már. E bemutatók rendre megemlékeztek egy művészről, akinek művészetpedagógiai tevékenysége komoly hatással volt az erdélyi képzőművészet korszakváltó fiatal művészeire: Nagy Pálról, a marosvásárhelyi képzőművészeti líceum oktatójáról. A kiállítás elsőként mutatja be Nagy Pál művészetét Magyarországon, azzal a céllal, hogy művészetpedagógiai jelentőségét is körüljárja. Nemcsak autonóm alkotásainak kísérleti jellegét, hanem olyan vizuális gyakorlatait is, amelyeket oktatási segédeszközként használt, miközben deklarált szubverzív szándékok nélkül, a hidegtű eljárás tanítása során, Ceaușescu elvtárs portréjának a hátuljára mint „a legjobb minőségű papírra” nyomtatott.
Az 1980-as években a totalitárius Ceauşescu-rendszerrel és hivatalos ideológiájával szemben létrejött az erdélyi fiatal magyar művészeknek egy olyan csoportja, generációja, amely a nyugati képzőművészetben akkor már elismert kísérleti alapú művészeti törekvéseket valósított meg, és művészeti szempontból megelőlegezte a rendszerváltást. Ez a folyamat, noha egészen más attitűdből táplálkozott, mint nyugati társai – hiszen a magyarországi és nyugati törekvések Romániában ekkor ismeretlenek voltak –, és elsősorban a cenzúra előli menekülés, a szembenállás, a kisebbségi lét és a magyarságtudat megőrzése és a közösségteremtés által generált alternatív szándékok mozgatták, arra törekedett, hogy üzenetét és technikáját tekintve újszerű autonóm műveket hozzon létre. A művészek saját utakat indítottak el és saját, műfajötvöző szemléletben kerestek választ kérdéseikre: objekt, installáció, tértextil, kísérleti fotó, rajz mint önálló, teljes értékű médium, mail art, folyamatművészeti, akcionista és további efemer műfajok születtek, miközben a festészetben a látványelvűség és újfiguralitás, az anyaghasználatban – a gazdasági, társadalmi körülményeknek is köszönhetően – az arte povera jellemzői domináltak.
Nagy Pál 1979. június 19-én, máig tisztázatlan körülmények között, feleségével együtt autóbalesetben halt meg. Munkásságában egy olyan tevékenység rajzolódik ki, amelyben az autonóm művészeti gyakorlat elválaszthatatlanul összefonódik a művészetpedagógiai felelősséggel – személyére, értékrendjére a tanítványainak munkáival együtt emlékezik ez a kiállítás.

KIÁLLÍTÓ MŰVÉSZEK*
Ábrahám Jakab (RO) / Ady József (†) / Antik Sándor (RO) / Baab (Bob) József (RO) / Baász Pálma (RO) / Bodor Anikó (HU) / Bunuș Ioan (FR) / Elekes Károly (HU) / Ferenczi Károly (†)/ Garda Aladár (DE) / Hideg Margit (CA) / Katz András (IL) / Kerekes Gyöngyi (RO) / Lőrincz Ágnes (DE) / Miklós Árpád (HU) / Molnár László József (HU)/ Nagy Árpád Pika (HU)/ Nagy Pál (†)/ Puskai Sarolta (RO)/ Pusztai Péter (†)/ Rákosfalvy Lívia Zsuzsa (DE)/ Sipos Sándor (CA) / Szabó Zoltán Judóka (†) / Szathmáry Lóránt (DE)/ Szilágyi Varga Zoltán (HU)/ Tamás Klára (†)/ Ujvárossy László (RO) / Ütő Gusztáv (RO)

* Ez a generáció esztétikai, morális ellenállásával a romániai posztmodern művészet kiindulópontjává vált, majd tagjai a mai magyar, romániai és nemzetközi művészeti szcénának is meghatározó alakjai lettek. Jónéhányan már a nyolcvanas évek közepén kénytelenek voltak elhagyni otthonukat (Magyarországon, Európa városaiban, Kanadában, Izraelben telepedtek le), és többségük egyéni munkássága később más irányt vett; vallomásaikban mégis arról nyilatkoznak, hogy művészetük kísérleti szemléletmódját már az 1970-es években Nagy Pál középiskolai tanítása, későbbi szakmai támogatása és barátsága alapozta meg.

Kurátor: Garami Gréta

A borítóképen: részlet Nagy Pál El nem küldött képlevelek c. munkájából