Megnyitó: 2025. február 26., 18:00
Helyszín: Magyar Képzőművészeti Egyetem, Aula (1062 Budapest, Andrássy út 69-71.)
Megtekinthető: 2025. február 27 – március 11.

Kurátor: lect.univ. dr. Maria Sârbu / dr. Maria Sârbu, egyetemi tanár
Köszöntőt mond: dr. Camil Mihaescu, a Temesvári Nyugati Egyetem (Universitatea de Vest din Timișoara) professzora és dr. Erős István, a Magyar Képzőművészeti Egyetem rektora
Megnyitja: Uszkay Tekla, művészettörténész

„A térbeliség felfedezése: szerkezet, entrópia és mozgás című kiállítás a rend, a kiszámíthatatlanság és az átalakulás összetett kapcsolatát vizsgálja, integrált perspektívát kínál ezen alapvető fogalmakra. A kiállítás a Temesvári Egyetem Művészeti és Tervezőművészeti Karának hallgatói és a mesterképzésre jelentkezők munkáinak változatos válogatásán keresztül olyan művészeti folyamatokat vizsgál, amelyek a szigorú struktúrák és a spontán megnyilvánulások, a stabilitás és a dinamizmus, a kontroll és a kiszámíthatatlanság között ingadoznak.

A bemutatott munkák a mintákat és ismétlődéseket vizsgálják, feltárják a formák belső logikáját és a harmóniára való törekvést. Ezzel párhuzamosan a törés pillanatait is megörökítik - az olyan véletlenszerű megnyilvánulásokat, amelyek megzavarják a fennálló rendet, és teret nyitnak az új értelmezések számára. A ritmus és a véletlenszerűség közötti vizuális kapcsolat rávilágít a kettő között lappangó feszültségre, egy olyan metszéspontra, ahol ugyan a káosz és a struktúra instabil, de kreatív kapcsolatban állnak egymással.

A kiállítás előtérbe helyezi a folyamatos átalakulás gondolatát, és olyan formákat alkalmaz, amelyek konfigurációjukat változtatják és szimbolizálják az elválást. A kiállított tárgyak és képek az átalakulási folyamatokat örökítik meg, és ráirányítják a figyelmet a létezés egyik állapotából a másikba való átmenetre. Ugyanakkor a mozgás - akár az időbeli áramlás, akár a térbeli dinamika révén - egységesítő elvként jelenik meg és kiemeli a valóság efemer és átalakuló jellegét.

Így a kiállítás egységes fogalmi térként működik, ahol a kontroll és a kiszámíthatatlanság közötti határok elmosódnak, és felfedi a létezés eredendő kettősségét. Ez a megközelítés arra ösztönzi a nézőt, hogy elgondolkodjon a rend és a rendetlenség, a stabilitás és a változás, a struktúrák és a folyamatok közötti finom kapcsolatokon, szemlélteti a belső és a külső valóság statikus-dinamikus kettősségét, ahogyan az a művészi alkotásokban tükröződik.”