2025. február 6-án (csütörtökön) 18:00 órától Szalipszki Judit, a kiállítás kurátora tart tárlatvezetést az Egymásba oldódva | Endokrin rezsimek című kiállításon.

A program ingyenes, minden érdeklődőt szeretettel várunk!

* * *

Egymásba oldódva | Endokrin rezsimek

Kiállító művészek: Lucy Beech, Bolla Szilvia, Aliza Orlan, Oliver Husain & Kerstin Schroedinger

Kurátor: Szalipszki Judit

Látogatható: 2025. január 18 - március 2.

Az Egymásba oldódva - Endokrin rezsimek című kiállítás az emberi és nem emberi testek, a technológiák, valamint a gyógyszer- és egészségipar összefonódását és konkrét – materiális értelemben vett – összekapcsolódását vizsgálja olyan alkotók munkáin keresztül, akik a testi létezés képlékeny határaira és a biotechnológiák társadalmi-politikai következményeire összpontosítanak műveikben. Alkotói gyakorlataik megkérdőjelezik a test különálló, autonóm entitásként való értelmezését, és egyfajta, folyamatosan változó és újraformálódó, fluktuáló, az anyagok és a jelentések áramlásának teret engedő, porózus határokkal rendelkező, dinamikus konstellációként tekintenek rá, amit környezeti, technológiai és társadalmi tényezők egyaránt befolyásolnak.

A kiállítás különös figyelmet szentel a hormonális folyamatoknak, fizikai és mentális állapotunk hormonális mikromenedzselésének. A hormonok a szervezet kémiai hírvivői, számos testi funkciót határoznak meg, többek között az étvágyunkat, alvási szokásainkat, stressztűrő képességünket, libidónkat, termékenységünket, erőnlétünket, szorongásainkat és hangulatunkat. Hormonjaink menedzselése az elmúlt évszázadban nagy utat járt be: egyes hormonális kezelések számottevő előnyöket biztosítottak számunkra, de alkalmazásuk bizonyos aspektusai ellentmondásos következményekkel is jártak és járnak a mai napig. A hormonokkal kapcsolatos tudás, a szervezetünk hormonrendszerébe való beavatkozások története egyszerre termelték újra és írták át a testről és az egészségről, valamint a társadalmi nemről alkotott elképzeléseinket.

A kiállítás keretében látható művekben vissza-visszaköszön a fluiditás materiális és metaforikus értelemben egyaránt. Folyadékok hagyják el a testeket, és szivárognak át más testekbe, beivódnak a bőrbe, átmosódnak ásványokon, kivonnak belőle dolgokat és feldúsítják őket, újrahasznosítják és tőkét kovácsolnak belőlük. Szűkebb és tágabb vezetékeken és csöveken szüremlenek és áramolnak át. Haladnak a nedvek a test legbensőbb tájain – az artériákon, a nyelőcsövön, a petevezetékeken, a belek alagútjain –, eszközökön és műszereken át, salakanyagként a csatornarendszeren keresztül.

Elmosódnak a határok az emberi és az emberen túli között, a testek és a tájak, a nemek között. Ebben a rendszerben alapállapot az átmenetiség: a gyógyító és a mérgező között, a legális és az illegális, az organikus és a szintetikus, a valóság és disztópia között. Ahogy Donna Haraway fogalmaz, a technológiai, az organikus, a politikai, a gazdasági terrénuma végképp egymásba omlott.

Hogyan alakítja át a saját magunkról alkotott képet ezeknek a határoknak a feloldódása? Milyen érzés ez a töredékes, vegyi anyagokon keresztül menedzselt, technoorganikus kiterjesztésekkel kiegészített élet? Kik vagyunk mi ezekben a sokszor bizonytalan kimenetű konstellációkban? Hogyan navigálunk ebben a rendszerben, hogyan követi le a fizikai változásokat az elménk, és miben áll az illetékességünk ezekben a liminális állapotokban? Hogyan vagyunk velük és ellenük, mivé válunk általuk?

Támogatók: NKA, Káli Kövek, Holland Királyság Magyarországi Nagykövetsége

Kép: Lucy Beech: Flush, 4K video, 2023 | A művész jóvoltából