Hegedűs 2 László, Munkácsy Mihály és Balázs Béla díjas alkotóművész jubileumi tárlata 2025 február 14-én nyílik meg a szintén jubileumát ünneplő Hírös Agórában. A kivételes kreativitású vizuális művésznek 1975-ben, az akkori Megyei Művelődési Központ aulájában volt első önálló kiállítása. 

 

Az ötvenévvel ezelőtti kiállításon fiktív népmese háttereit is kiállította, mely inspirálója, ötletadója lett a Magyar népmese sorozatnak. Ekkor készültek, és a tárlaton is bemutatott, Egér a Marson című NSZK (Nyugatnémet), magyar koprodukció epizódjainak filmgrafikái. A 13 részes filmsorozat volt a Pannónia Filmstúdió első sorozatfilm megrendelése. A hátterek tervezésével, kivitelezésével Hegedűs 2 Lászlót bízták meg.1976-ban Jankovics Marcell a népmese sorozat kezdő epizódjainak képi világát meghatározó filmháttereinek elkészítésére kérte fel, ami aztán a tehetség és ízlés függvényében folytatódott. Hegedűs 2 filmhátteres munkái ezzel nem értek véget. Ezt követően Jankovics Marcell személyesen kérte fel a Fehérlófia című film háttérvilágának tervezésére, elkészítésére. Az impozáns, egyedi technikájú filmgrafikák határozták meg a film látványvilágát, enélkül nem lehetett volna olyan, mint amilyenné vált általa. A filmet Los Angelesben beválogatták minden idők 50 legjobb animációs filmjei közé. Ez volt az utolsó filmgrafikai munkája…Első egyedi filmjének köszönhetően meghívták Franciaországba. Hazaérkezését követően több szerzői filmet nem készíthetett.1986-ban munkaviszonya „közös megegyezéssel” megszűnt 

Hegedűs 2 László, aki az idén tölti be 75. életévét, a nyolcvanas évek elején tűnt fel grafikai munkáival, nemzedékének egyik legeredetibb, az akkor még fénykorát elő sokszorosított grafikai eljárás, a szerigráfia mestereként, és a kortárs animáció új generációjának egyéni hangú, kísérletező, filmnyelvet formáló alkotójaként. Eszköztára látszólag tradicionális, művészeti gondolkodásmódja azonban a jelenségek mélyebb értelmét, mögöttes tartományait kutatva rejtett összefüggésekre mutat rá.

Festészettel, grafikával, művészkönyvekkel, objektekkel egyaránt foglalkozik, de invenciózus alkotói magatartása egyéb műfajokban, a filmnél és a fotónál is teljes intenzitással és szakmai igényességgel jelenik meg. Hegedűs 2 műveinek intellektuális telítettsége, letisztult formanyelve egyaránt jellemzi mind a fotó és film, mind pedig a képzőművészeti alkotásait. Alkotómunkáját számtalan országos és nemzetközi díjjal ismerték el.

 

 A 2025-ös kiállítás képanyaga, Hegedűs 2, TÓL-IG című rövidfilm, szelektált állóképeinek transzformációi, mely az általános és személyes értelmezésben, az idő, az élet elmúlásának vizuális képlete.     

 

AZ UTOLSÓ OSZTÁLYTALÁLKOZÓ (szöveg illusztráció)

Valahol a hegyek között vezetett egy út, ahhoz a házhoz, ahol korábban az osztálytalálkozók voltak. Ez a hely napfényes időben, madártávlatból is tisztán látható volt. A kanyargós utat követve, a karjaimat T alakban tartva, egyre lejjebb ereszkedtem. Enyhén előrehajolva, jobbra-balra fordulva, kerestem azt a helyet, ahol földet érhetek. Az egyik kezemben görbebotot, a másikban pedig egy fehér, zománcozott ételhordót tartottam. A bottal a leszállóhely irányába mutatva, lassan leereszkedtem, és az enyhe emelkedőn elindultam a ház terasza felé, ahol egy fehér abrosszal borított, hosszú asztal volt székekkel körülvéve. Csend borított be mindent. A napfény és az enyhe szellő, a falombok leveleinek abroszra vetett árnyékával játszott. A botot az egyik szék háttámlájára akasztottam, miközben az ételhordót az asztalra tettem. Leültem. Tik-tak. Alkonyodni kezdett. Egy lámpa lógott az asztal fölött. Ahogy sötétedett, úgy erősödött a fénye. Az ételhordó árnyéka egyre kontrasztosabbá vált. Közelebb húztam magamhoz, majd kis idő után az edényeket összefogó rögzítő pántot kiakasztottam és leemeltem a tetejét. Lassan deformálódni kezdett a csend. Az iskolai tanórák közötti szünet zsivajgására emlékeztető hangok áradtak szét az ételhordóból, majd újra csend lett. Tik-tak. A széket hátra csúsztatva, felálltam, megfogtam a szék támlájára tett botot és elindultam arra a helyre, ahol leszálltam. Odaérve a karjaimat T alakban kitartva, a bottal felfelé mutatva emelkedni kezdtem. Eközben a székem az asztalnál lassan visszatolódott. Az erdei úton, egy kis busz közeledett a házhoz. Egy fiú az ablakon kihajolva felém mutatott. Tik-tak, tik-tak.  

(H2 2008 ősz)