Horváth Dániel festőművész, aki ugyanakkor előszeretettel lép túl a festészet médiumán, egyúttal saját komfortzónájának határain, ahol már a családi szerepkörök mellett az alkotói/szerzői szerepek is megkérdőjeleződnek. A szerepek, mint megcsontosodó társadalmi konstrukciók, a szoborszerű, változtathatatlan mintaképek kialakulásának kockázatát hordozzák. A viselkedési, gondolkodási és érzésmintákból épült személyiség architektúrájának origójában pedig a konfliktusokkal terhelt tapasztalás áll, ám annak tökéletes felfejthetősége kérdéses. A kiállítás erre tett kísérlet.