A nagyváros egy napig sem tud eléggé unalmas lenni ahhoz, hogy ne készítenének róla legalább egy fényképet. Ez az a hely, ahol mindig történik valami. Valami fontos, valami jelentéktelen, valami teljesen hétköznapi. Valami, ami „szóra sem érdemes.” Valami, amit mindenkinek látnia kell.

Szederkényi Buda a városhoz ír ódát, de valójában a benne élő, mozgó, a helyzetüket folyton változtató embereket ünnepli. Fiatal lelkesedéssel, izgalommal ered a nagy elődök nyomába – sokszor inkább ösztönösen, mintsem tudatosan. Még nem találta meg a saját hangját – a fényképezőgép lencséjén keresztül fürkészi a várost, s valahol ott keresi, ahol fényt kap a filmtekercs a doboz belsejében. Várja a pillanatot, hogy történjen valami.