VÖRÖS TÖRTÉNETEK – Péntek 13 / RED STORIES –Friday the 13th 
2024.12.13. – 2025.01.03.

KIÁLLÍTÓ MŰVÉSZ / EXHIBITING ARTIST:
DARADICS Árpád

MEGNYITÓ / OPENING:
2024. december 13. 19:00 / 13 December 2024, 7pm

MEGNYITJA / OPENING BY: UNGVÁRI –ZRÍNYI Kata  művészettörténész / art historian

//

EVENT: https://www.facebook.com/events/946415904061738/

//

Nem a tárgyak, az emberek és az elképzelések változnak az idők során, hanem az a mód, ahogy mi látjuk, megfigyeljük és felfogjuk őket. Nem választhatjuk meg magunknak, hogy melyik korban akarunk élni. Manapság valamennyien a médiától befolyásolva élünk. Képek jelrendszerei határozzák meg érzéseinket és gondolatainkat. Újabban, még háborúzni is a kamerák szeme előtt háborúzunk. Ami ebből az egészből megmarad: a képek. A képek átveszik az uralmat az eszmék felett. Az ideológia fokozatosan és általánosan imagológiává változhat. Bármennyire is akarnánk ez ellen tiltakozni, érzéseinknek hangot adni, képek nélkül már nem hallathatjuk a szavunkat. Művészetemben mindig marad számomra is valami rejtélyes vonás, valami kiismerhetetlen, ami talán alkotói alaptermészetemből következik, melynek főforrása az emlékezés, pontosabban a képi emlékezés. Ezért úgy tartom, hogy képfilozófiám inkább intuitív, alakjaim, formáim nem beszerzettek, hanem legtöbbszőr genetikus emlékezetemből fakadnak. Sokszor érzem úgy, mintha képeim sajátossága egy gyermek intuícióiból ered, aki inkább hisz a láthatatlanban, a mesében, mint a hétköznapi valóságban. Talán ebből eredhet az, hogy műveim tárgyait képről képre más metaforikus jelentéssel töltöm fel, azt sugallva, hogy művi világunkon belül egyáltalán nem a valósággal van dolgunk.

A péntek és a 13-as szám különösen baljóslatú kombinációját valószínű, hogy régóta számon tartják, mint különösen szerencsétlen napot valahogy úgy, mintha azt mondanánk: “a péntek szerencsétlen nap, a 13 szerencsétlen szám, ez így már duplán szerencsétlen”. Nem ülök repülőre, nem csinálok semmit a konyhában, ki sem teszem a lábam a lakásból. Van, aki csak legyint egyet péntek 13-a hallatán, de sokan vannak, akik szó szerint félnek ettől a naptól. A világban péntek 13-a egy rettegett napnak számít, de szinte senki sem tudja, hogy mitől is félünk ilyenkor. Ettől a naptól már a sötét középkorban is rettegnek az
emberek és ez ma sem sokat változott. Ezt ma néhány történész is próbálja alá támasztani. Állítólag ez volt az a bizonyos nap, amikor Éva beleharapott a tiltott gyümölcsbe a Paradicsomban. Az Újszövetségben 13-an voltak jelen az utolsó vacsorán, egy nappal az előtt, hogy Jézust pénteken keresztre feszítették. Júdásttartják a 13. vendégnek, aki leült az asztalhoz – ő volt az az apostol, aki harminc ezüst pénzért elárulta Jézust. Az már csak hab a tortán, hogy az ókori Rómában minden kivégzést péntekre szerveztek. Egy francia legenda szerint 1307. október 13-án, pénteken IV. Fülöp király több száz templomos lovagot
tartóztatott le. Arra persze semmilyen történelmi bizonyíték nincsen, hogy valóban ezen a napon fogták volna el a rend tagjait, az biztos, hogy egyiküknek sem végződött jól a története. A foglyul ejtettek többsége máglyán, vagy kínzókamrában végezte.

Mivel a véletlen ügy hozta, hogy a MAMÜ galériában tervezett kiállításom megnyitó napja péntek 13-án lesz esedékes, ezért egy apropóként úgy döntöttem, hogy a kiállítás címe is Péntek 13 lesz, dacolva minden hiedelemmel, ugyanakkor megerősítve önreflexív témájú projektjeimnek visszatérő jellemzőjét, a cinizmust és az öniróniát. Péntek 13 kiállításom kötődik a Vörös történetek címen ismert digitális képanyaghoz, amit az utóbbi 25 évben alkottam. A képek organikus és ezzel együtt szinte véletlenszerű szimbólumteremtő erejük és az alkotói motívumok nem változnak.

//

Not the objects, the people, and the ideas change over time, but the way we see, observe, and perceive them. We cannot choose in which era we want to live. Nowadays, we all live under the influence of the media. The systems of visual signs determine our feelings and thoughts. Recently, even war is waged in front of the cameras. What remains from all of this: the images. Images take control over ideas. Ideology can gradually and universally transform into imageology. No matter how much we would want to protest against this, to give voice to our feelings, without images, we can no longer make ourselves heard. In my art, there is always something mysterious to me, something inscrutable, which may come from my creative nature, the main source of which is memory, or more precisely, visual memory. Therefore, I believe that my philosophy of imagery is more intuitive, my figures and forms are not adopted, but primarily arise from my genetic memory. I often feel that the characteristic of my images comes from the intuitions of a child, who believes more in the invisible, in fairy tales, than in everyday reality. Perhaps this is why I assign different metaphorical meaning to each of my images, suggesting that in our artificial world, we are not dealing with reality at all.
//

MEGTEKINTHETŐ / ON VIEW:
2025. január 3-ig, szerda, csütörtök, péntek 15-18 óra között /
until 3 January 2025, Wednesday, Thursday, Friday from 3pm to 6pm

//

HELYSZÍN / VENUE:
MAMŰ Galéria / Gallery, H 1071 Budapest, Damjanich u. 39.
(bejárat a Murányi utcából / entrance from Murányi str.)

//

mamu.hu
facebook.com/mamu.tarsasag
instagram.com/mamu_society

//

Támogatók / Supported by:
Nemzeti Kulturális Alap
Magyar Művészeti Akadémia
Budapest VII. kerület Erzsébetváros Önkormányzata

//

#mamu #mamuunderground #mamusociety #underground #contemporary #contemporaryart #mamugaleria #mamugallery #exhibitionopening #exhibition #art #budapestunderground #alternativeart #artistrunspace #artistinitiative #fineart #hungarianart