„Szirtes János rendkívül gazdag, komplex életműve több szempontból is a ’80-as, ’90-es években lezajlott nagy művészetszemléleti változás egyik legjelentősebb, legszuggesztívebb magyarországi megnyilvánulásaként értelmezhető. Művészete radikálisan összpontosít alapvető egzisztenciális kérdésekre, az archaikus, ősi félelem leküzdésének örök drámájára és a túlélés, a létben való orientáció lehetséges pályáinak felkutatására, azaz egyfajta antropológiai kérdésfelvetésre. Mindenfajta formalizmust elvetve merészen vegyíti műveiben a különböző narratív tartományokra utaló referenciákat, a mítosz és a mágia birodalmába vezető konnotációkat és ezáltal rendkívül tágas értelmezési kontextusba helyezi tevékenységét.

Szirtes János kezdetektől fogva több művészeti médiumban dolgozott, melyeket egy mély tematikai orientáció fog egységbe. Performance és festészet nemcsak elválaszthatatlanul kapcsolódik egybe Szirtes János művészetében, hanem – jellegzetesen a művészettörténeti korszak alapvető esztétikai irányultságára – olyan koherens és organikus egységet alkotnak, amelyben az antropológiai szenzibilitás természetesen, magától értetődő korlátozatlansággal, drámai erővel és megdöbbentő szuggesztivitással képes megteremteni a maga adekvát megjelenési formáit, melyek az általa obszesszív módon újra és újra megfogalmazott egzisztenciális modellek megtestesülései. Ezekben a modellekben a poszt-utópikus korszak összetett, olykor ambivalens értékszemlélete és az archaikus kultúrák bizonyos elemeinek aktualizálása, a metaforikus jelentésrétegek dinamizálása jelentkezik, sokszor explozív erővel.

Szirtes János immár öt évtizedes, töretlenül és mindenfajta diszkontinuitás nélkül alakuló, rendkívül koherens működése magától értetődően tagozódik a globális művészeti kontextusba, amelyben az általa tematizált egzisztenciális orientáció a par excellence kortárs narrativitás alapvető alkotóelemeként konkretizálódik minden egyes Szirtes János műben, legyen az festmény vagy rajz, installáció vagy performance.

Életművének poétikai hitelessége, az általa tematizált antropológiai orientáció komplexitása rendkívül szuggesztív. Ugyanakkor a műveit telítő, archaikus bizonyosságot sugalló erő permanensen konfrontálódik a sebezhetőség, a sérülékenység, a félelem és a kiszolgáltatottság érzésével, az alapvető egzisztenciális kiszolgáltatottság élményével. Ez a komplexitás, a dinamikus képi narratívában megjelenő mikro-konstellációk sokszínűsége, a mozgalmas és nemegyszer fájdalmas konfliktusok eseményszerűsége teszi Szirtes János művészetét a kortárs magyar művészet egyik legfontosabb, paradigmatikus jelenségévé."

 

Hegyi Lóránd, 2024

------------------------------------------------------------------------

A Várfok Galéria művészkörének kiemelkedő alkotója, Szirtes János 70. születésnapját nagyszabású egyéni kiállítással ünnepeljük.

A Várfok Galériában megrendezett idei jubileumi kiállításán legújabb, utóbbi két évben készült munkái kerülnek bemutatásra, amelyek az alkotót idézve „figuratívak, de fenntartják az absztrakció jogát”. A Nem vagyok egyedül (2023) című kolorista indíttatású papíralapú sorozatának lágyabb színvilágú, kavargó vonalhálójából sötétebb tónusú antropomorf alakok bontakoznak ki. Az ezüst motívumokkal dekorált alakok díszítettségükben, cifraságukban népi motívumrendszerre emlékeztetnek, amik nem tartoznak kifejezetten egyik etnikai hagyományhoz sem, hanem egyfajta objektíven univerzalizált és szubjektíven átfilterezett, új szimbólumrendszert jelentenek, mely nem áll távol Szirtes egész életművét végigkövető ősi, etnikai, számunkra egzotikus és nem eurocentrikus művészetfelfogástól.

A 2024 nyarán – a legnagyobb hőség közepette – készült +36 Celsius-fok című, szabadabb felfogásban megfestett képeinek és az Aranyköpés | +36 Celsius-fok című festménysorozatának keletkezési körülményei meghatározó jelentőséggel bírnak Szirtes számára. Képalkotó folyamata akciónak, performansznak vagy rítusnak is tekinthető, így képei ezeknek a gesztusoknak és mozgásformáknak, magának az alkotói tevékenységnek a lenyomatát őrzik. A sorozat kiindulópontjának tekinthető 1987-es Aranyköpés I. című vásznán megjelenő aranyszínű, fémes felület domináns szerepet játszik a sorozat folytatását képező, idén készült festményein is, melyek az arany festék alkalmazásának köszönhetően többnézetű kompozíciókká alakulnak.