A történelem során az ipari forradalmak mindig is kettős hatást gyakoroltak az ember és a természet viszonyára: miközben a technológiai fejlődés elidegenítette az embert a természettől, egyúttal hozott magával egyfajta bioromantikus gondolkodást. Ez a gondolat a 19. század második felében a romantika nyomán bontakozott ki, és az élővilág iránti mély érzelmi kötődést, az ember és természet közötti kapcsolat újrafelfedezését, illetve a természettel való harmonikus együttélés vágyát hangsúlyozta, amit a modernizáció és az ipari forradalom hatásai háttérbe szorítottak. A negyedik ipari forradalom korában újraéledt egy hasonló bioromantikus hullám, amely ismét a természet misztériuma, az emberi érzékenység és az ökológiai egyensúly iránti vágy felé fordítja tekintetünket.

A kiállítás fókuszában a természet sejtelmes, titokzatos karakterisztikája áll, ami még inkább mélyíti a megismerése és a kapcsolódás iránti vágyakozást. Ernszt András festményei és Körei Sándor üvegszobrai meditatív szemlélődések a természetben, amely során a művészek maguk és a néző is próbálja megfejteni, megérteni a természetbe vetettség absztrakt létélményét.