Tallós Prohászka István fontos szerepet vállalt a közép-európai térség modern művészetén belül. Egy periferikus kistelepülésen született, ahonnan szorgalommal és elszántsággal felküzdötte saját magát az államilag elismert képzőművészek közé az I. Csehszlovák Köztársaság berkein belül. Művei 1925 és 1941 között Somorjáról eljutottak Pozsonyba, Budapestre, Bécsbe, Prágába, és a velencei biennáléra is. Ugyanakkor műalkotásainak realista – expresszív vizuális nyelvezete mellett olyan tematikákat feszegetett, melyek a „szlovenszkói valóság” árnyoldalát mutatták be: társadalmi és gazdasági egyenlőtlenségek, illetve a kettős identitás problematikája. A II. világháború után társadalompolitikai okok miatt döntött úgy, hogy továbbra is részt vesz aktuálpolitikai kérdések megvitatásában, és szerepet vállalt a Győr‑Sopronmegyei megyei modern képzőművészeti életen belül.
Az 1950-es évek második felétől szakmai hanyatlás indult el művészetében. Nem lehet tudni, hogy szakmai viták vagy a kollégáival folytatott konfliktusok váltották-e ki, viszont egyre kevesebb állami vagy megyei kiállítóhely fogadta be a műveit. Halála után hagyatéka szétszóródott, s műveinek többsége magángyűjteménybe került.
A mosonmagyaróvári kiállítás nemcsak, hogy a művész halálának 50 -ik évfordulójára fog emlékezni, hanem egy újfajta módszertani megközelítésből kiindulva fogja végigkísérni Tallós Prohászka István munkásságát.