18+ // I love the smell of it // Artkartell projectspace

 

A vulva és a vagina, valamint a szexuális aktus nyílt ábrázolása már az őskortól kezdve jelen volt a művészettörténetben, az ókori asszír és mezopotámiai művészetben ezek gyakran kötődtek különféle istenek kultuszához. Az ókori görög vázákon, Pompei falain, a jordániai Qusayr Amra tereiben is találunk szerelmi jeleneteket vagy meztelen, erotizáló testeket felmutató kompozíciókat. Japánban a 13. században népszerűvé vált shunga képek a szexuális nevelést szolgálták, valamint, hogy az embereknek megmutassák, hogy szabadon megélhetik a vágyaikat…

 

Európában a renszánsztól kezdve nagy hagyománya volt az erotikus művészetnek, amit elsősorban az arisztokrácia szórakoztatására hoztak létre. Rengteg példát lehetne sorolni Botticellitől Caravaggion át Fragonardig. 1866-ban Gustave Courbet megfestette A világ eredetét, Schiele Az ölelkezést, Touluse-Lautrec Az ágyban: A csók festményt, aztán ha nagyot ugrunk, akkor eszünkbe juthat még Keith Haring, Mapplethorpe, majd a feminizmus második hullámának alkotói, Judy Chicago A vacsora című installációja, vagy Georgia O’Keeffe virágfestménye is. Hosszú, rengeteg példával kicsipkézett művészettörténeti tanulmányt lehetne írni a vagina és a szexualitás nyílt ábrázolásáról, valamint az erotikus művészet koronként változó megítéléséről, itt most azonban csak az a cél, hogy meglássuk: egy sokrétű és gazdag kontextusba illeszkedik a mostani kiállítás, ami négy olyan művész munkáiból válogat, akik bár eltérő stílusban szólalnak meg, hangjuk bátor és bevállalós, nem csomagolnak semmit metaforákba és szimbólumokba, kompozícióik statementszerűek.

 

Sokkolnak, megbotránkoztatnak, ugyanakkor felnyitják a szemünket, edukálnak és diskurzusokat nyitnak a témában. Zavarba hoznak, majd ledöntik bennünk a tabukat. Fülöp Luca, Kun Fruzsina, Miss KK, Nagy Kriszta x-T most kiállított művei, bár más nyelven beszélnek, mégis ugyanazt mondják: a szexpozitivitásról (is) szólnak. Arról, hogy a szex egy jó dolog az ember életében, a szexualitás megélése pedig szégyen és ítéletek nélkül történhet, az egyénnek pedig lehetősége van felelős döntéseket hoznia a testéről, és arról, hogy mi okoz neki örömöt. A cím, amely Rihanna egyik dalából vett idézet, szintén ezt az állítást erősíti.

 

FÜLÖP Lucánál az egyetlen vonallal megfestett, willendori Vénuszt is megidéző gömbölyded alakok egymásba olvadása vagy szoros érintkezése érhető tetten: az érintéseken van a hangsúly, test a testhez kapcsolódik, miközben a graffiti nyelvét megidéző feliratok a szexualitás verbalizását segítik. 

 

KUN Fruzsina most látható absztraktba hajló, pasztelles színekkel és lendületes ecsetvonásokkal megfogalmazott művei olyan testrészeket mutatnak fel, amelyekhez alapvetően erotikus konnitációkat is társítunk: telt ajkak, mellbimbók, vaginák képei tűnnek elő, amelyek ugyanakkor a kozmosz rendszereit is eszünkbe juttatják, így a női testet egy tágabb dimenzióba is helyezik.

 

Miss KK figurái fragmentumokból konstruált vagány nők, akik hordozzák magukban a történelem nagy alakjainak ősi tudását, ezzel felvértezve pedig nem félnek kiállni saját magukért, felszólalni és kikövetelni a saját igazságukat.

 

NAGY Kriszta x-T erotizáló, olykor a pornográfia határát súroló művei a női test nyílt és kendőzetlen ábrázolásai, miközben szólnak az elfojtott vágyak felszabadításának fontosságáról, a saját test feletti önrendelkezés fontosságáról, és az önmagunknak szerzett gyönyör fontosságáról.

 

A kiállítás különlegességét adja, hogy több atipikus vagy szokatlan mű is helyet kapott benne. Fülöp Luca eredetileg az alkalmazott grafika területéről érkezett, az ott megszerzett nyelv visszaköszön a festményein, azonban festményein az expresszív jelleggel gazdagodik. Miss KK-t alapvetően street artistként ismerjük, akinek csajos, vagány matricái az elmúlt tíz évben elárasztották Budapest köztereit, ebben a térben azonban első textilszobra is látható.

 

Kun Fruzsinától az utóbbi években az intenzív színekkel megfestett, csepp- és szemmotívumokat felmutató, zsigeri érzeteket keltő festményeket láttunk, most azonban a 2000-res évek elején készített, lágyabb tónusú, tünékenyebb, viszont direktebben erotizáló kompozíciói, valamint korábban még nem látott nyomatai közül válogattam. Nagy Kriszta x-t-től is szerepelnek olyan művek, amelyeket még nem láthatott a közönség, a Kisképzős korában készített akt, valamint életének első olajfestménye, a Nóra Gyűjteménytől kölcsönzött Courbet-hommage is szerepel ezen a tárlaton.

 

A négy alkotót az erejük mentén is össze lehet kötni: megmutatják, hogy a hiányokból, a traumákból, a fájdalmakból lehet előnyt kovácsolni, a negatív érzelmek intenzitását be lehet forgatni az alkotásba. Nem hagyják, hogy megbénítsák és lehúzzák őket a negatív érzések, azok energiájából képesek építkezni.