A kiállítás Maurer Dóra 1969 és 1971 között készült PB című sorozatának grafikai munkáiból mutat be egy válogatást. A nyomatok elkészítésének időszakában Maurer a grafikai sokszorosító eljárások szabályainak újraértelmezésére, határainak kitágítására törekedett. Az életmű egészét szemlélve az absztrakció felerősödése figyelhető meg ezeken a műveken, kevés figuratív elem szerepel a képeken, és azokat is a többértelműség jellemzi. A PB-sorozatot megelőző időszakban készült Pompeji-ciklus és az Az este képei című sorozatainál még jelen van a narratív jelleg, Maurer az olaszországi és a görögországi utazásait meséli el ezeken keresztül. A korábbi műveknél még fontos a figurativitás, még akkor is, ha a megélt eseményeket a saját szubjektív valóságának szűrőjén keresztül ábrázolja. Ehhez képest a PB-sorozatnál a technikai eljárás, a folyamat megfigyelése és megörökítése hangsúlyosabbá válik a kép tárgyánál. Az ezt követő időszakban az akciógrafikák, a fotográfia és az anyagokkal, médiumokkal való kísérletezés került előtérbe. A két periódus közötti PB-sorozatot a narrativitás elhagyásának lenyomataként értelmezhetjük.

 

A sorozat címében „P” a „personát”, vagyis a személyt, míg a „B” a „berget”, tehát a hegyet jelöli. A két jel kombinációjával, a PB-vel jelölt művek pedig ezek szimbiózisára utalnak formavilágukkal. A művek megközelítésében segít, ha a fogalmak általánosabb jelentéséből indulnunk ki, vagyis a természet és az ember viszonylatában gondolkodunk. 

 

Ebben az időszakban kezdett el Maurer a lemezen transzformációs kísérleteket tenni: körülvágta, összegyűrte, kilyukasztotta, roncsolta azt. Így a lemez már nem csupán hordozó felületként funkcionált, hanem formává, a kép tárgyává vált. Maurer grafikáit dokumentumoknak nevezte: „A nyomatok dokumentumok. Egy esemény „kimerevítései”, folyamat közben elkapott állóképei; a lemezfólia azonban további történések alanya lehet. Minden rajta végbement mechanikus hatást, formálást megőriz, a nyomokat szinte lehetetlen teljesen eltüntetni, a nyomatkészítésnél érvényre jutnak.”(Maurer Dóra, Rézmetszet, rézkarc [Corvina Kiadó, 1976], 37.) Ezekkel a gesztusszerű beavatkozásokkal a lenyomatkészítés működését figyelte meg, vagyis eltávolodott a történetiségtől, és megjelent helyette a rendszerben való gondolkodás, amely a PB 4 és PB 7 című műveknél könnyen tetten érhető. Ez a szisztematikus építkezés innentől kezdve a teljes életművön végigvonul. A létrejött alakzatok és mintázatok sokszor hasonlóságot mutatnak az organikusan létrejövő formákkal. Jelen sorozat darabjait szemlélve, a meggyűrt lemezről készült nyomatokról (pl. B 12, B 13) a kőzetek rétegzettségére asszociálhatunk. A sorozat legtöbb darabján olyan biomorf alakzatokat, üreges formákat fedezhetünk fel, amelyek természeti jelenségként, vagy akár az emberi test részeként is elképzelhetőek.

 

A Biafra című kép nem viseli a PB jelölést, tehát nem a sorozat része, de időben, technikailag és formavilágában is illeszkedik a sorozatban szereplő darabokhoz. Abban viszont kitűnik az itt kiállított művek közül, és általában Maurer grafikái közül, hogy színes. Maurer a grafikáinál nagyon ritkán használt színeket, a Rézmetszet, rézkarc című kötetében erről a következőképpen írt: 

„Utólag feltűnik: sohasem igényeltem színeket, színességet a sokszorosított grafikánál. Ma sem igénylem. Feketével nyomtattam, azaz a fekete változataival. Sárgát, kéket, vagy vöröset (barnát), kevertem a festékbe, ,,moduláltam” a feketét, ezzel befolyásoltam az egész nyomat színhangulatát. A nyomdafesték színei nagyon erősek, direktek. Meggyőződésem, hogy a fekete, a fehér, a szürkék gazdag skálája a néző képzeletében kibomló potenciális, immanens színekként működnek. Nincs szükség a szín nyílt kimondására. Nem csak tónusokkal, hanem a tónus megjelenésének módjával: vonalas, pontozott, síkmart, stb. felületek változataival és a maratás anyagainak, a savaknak megválasztásával is érzékeltethetők színek, színfeszültségek.”

 

Tóth Boglárka

 

 

Maurer Dóra (1937) mind a nemzetközi, mind a hazai művészeti szcéna fontos szereplője. Maurer Dóra 1968-tól magyar-osztrák kettős állampolgárként vállalt szerepet a magyarországi neoavantgárd nemzetközi kapcsolatrendszerének kiépítésében, de művészetszervezői tevékenysége mellett művészetpedagógiai munkássága is jelentős. Több, mint hat évtizedet felölelő életműve mediális szempontból igen sokrétű, mégis az elmozdulás és az eltolódás vizsgálatának központi gondolata köré szerveződik. Az 1960-as évektől kezdve készített grafikákban ugyanúgy egységes gondolatként van jelen a szándék ezen folyamatok vizsgálatára és láthatóvá tételére, mint az 1970-as évek képzőművészeti fotóhasználatában, a filmekben, majd az utóbbi évek festészeti munkásságában is.  Az 1970-es években megkezdett Displacements és Quasi-képek sorozatok alkotóelvének folyamatos továbbgondolásával Maurer művészete az 1980-as évektől fogva egyre inkább a festészet felé fordult. Ekkoriban több eltérő színű geometrikus vonalhálót festett meg és ezeket egymáshoz képest síkban eltolta, majd a raszterhálót később formázott alap – vászon vagy fatábla – felhasználásával jelenítette meg a Quod Libet sorozat darabjain. Az 1990-es évek végén megkezdett Overlappings sorozat esetében a korábbi munkákból már ismert vonalháló mezőit színekkel töltötte ki és görbítette el, a képek központi motívumává így az egymásra tolódó, anyagtalannak és transzparensnek tűnő, de valójában átlátszatlan színmezők váltak. A hetvenes évektől kezdve rendszeresen állít ki jelentős nemzetközi tárlatokon, az utóbbi években szerepelt többek között a New York-i MoMA (Transmissions. Art in Eastern Europe and Latin America 1960 – 1980, 2015), a londoni Tate Modern (Performing for the Camera, 2016), a metzi Centre-Pompidou (La Répétition, 2023), valamint a minneapolisi Walker Art Center (Multiple Realities: Experimental Art in the Eastern Bloc, 1960s–1980s, 2023) csoportos tárlatain. Az utóbbi években 2019 és 2021 között a londoni Tate Modern, 2020-ban Minimal Movements, Shifts, 1970-2020 címmel a zürichi Haus Konstruktiv, 2021-ben So sehen und anders sehen címmel a Kunsthalle Bielefeld, valamint 2023-ban A struktúra tematizálása címmel a balatonfüredi Vaszary Galéria rendezett önálló retrospektív kiállítást Maurernek Dórának.