Molnár Sándor (1936–2022) legújabb kiállítása a Kossuth-díjas festőművész korai tájképeiből mutat be egy válogatást 1950-es évek második felétől az 1970-es évek elejéig. A kiállított művek egy olyan korszakban születtek, amikor a Kádár-rendszer stiláris cenzúrája ellehetetlenítette az avantgárd és modern irányzatok megismerését, és a vasfüggöny mögül nehéz volt hozzáférni új információkhoz az egyetemes művészet aktuális irányzatairól. Molnár azonban informális keretek között, a Zuglói kör szellemi vezetőjeként aktívan kutatta az európai absztrakt festészet legújabb eredményeit, és a megismert progresszív irányzatok tükrében alakította ki egyéni alkotói látásmódját és festői karakterét. Az 1960-as évektől a saját maga által kidolgozott festőjóga elméleti keretében hozta létre műveit, így a galériában most bemutatásra kerülő, korszakokon átívelő válogatás múzeumi rangú műveken keresztül mutatja be Molnár Sándor törekvését egy tisztán szellemi jellegű festészet megteremtésére.