„A sivatag nő, de a növekedés maga – elrozsdásodott, elromlott. Vissza kell bontani, a homokból formált betont vissza kell vezetni az ősformájához, a homokszemek szép, keserű, homogén, profetikus magányához. A ház is, az ember is, a szobor is, mind kiáltó szó a betonsivatagban. (...)

Mindák Gergely városvíziói végleg maguk mögött hagyják a lépték, a tektonika és a teremtési relációk birodalmát (ez a tér volna a város eredeti formája), és kiköltöznek a sivatagba, a remeték és rémek otthontalan otthonába.”