Emblematikus projektekben szereplő, de Magyarországon eddig ritkán vagy egyáltalán nem kiállított munkákból állt össze Szász Lilla július elején nyíló kiállítása. A négy projekt darabjai tematikus pontok mentén egymás mellé rendezve huszonöt évet kötnek össze: a Peresztrojka gyermekei 1998-ban, a Szovjetunió összeomlása utáni első évek szabadságformáit kereső Oroszországában, a Vágyak és a Lányok 2005-ben Magyarországon, a 700 méter pedig 2023-ban Kubában folyt.

 

A mostani kiállításra válogatott anyag a kötött létformátumokból, az elnyomottság, korlátozottság bizonyos, jellegzetes formáiból szabadulni készülő, vagy már szabadulóban lévő fiatalokról szól. Azt figyeli, mikből táplálkoznak a vizsgált csoportok vágyai, mik jelentik számukra a fogódzókat és az egymáshoz, csoportokhoz, közösségekhez, törzsekhez kapcsolódás (vagy éppenséggel az azoktól való elkülönbözés) orientációs pontjait. Mi történik, ha nincs forradalom, de információ már van – mégpedig olyan információ, ami a legegyszerűbb formában, legkönnyebben hozzáférhetően jut el ezekhez a csoportokhoz, vagyis a tömegkultúra, a sport, a fogyasztás képisége, az abban vágyható ideálként megnyilvánuló tárgyi világ.

 

Amennyire lehetséges, amilyen közelségben csak lehet, Szász mindig együtt él a vizsgált csoportokkal vagy egyes emberekkel. Nem válaszokkal, megoldási lehetőségekkel érkezik a helyzetbe, és a projektek végére is inkább talán az így leghitelesebben képviselhető pontig jut el: segít a kérdések pontos megfogalmazásában. Olyanokéban, amelyek azután a közvetlenül érintettek és az értük felelős, hatalmi pozíciókban lévők számára is segít(het)ik a helyzet megértést – utóbbiak számára a megélését is. Ez nem a megoldás, de enélkül nem lehetséges megoldás.

 

 

 

Köszönet a lab4art – analóg és digitális képműhely támogatasáért!