Hogyan készül a posztszocialista város?

A folyamat macerás, koszolós, ajánljuk, hogy inkább a nyári konyhában kísérletezz vele! Lépésről lépésre haladj! (Közben alakítsd nyugodtan saját szájízed szerint, mindenki így csinálja.)

Végy egy nagyobb darab viaszosvásznat és egy közép(?)-kelet(?)-európai(?) nagy(?)várost!

Készíts elő egy megfelelő méretű zománcos edényt, mérj bele 1944-től 45 évet, majd ha bírod még szusszal, szigorúan kevergetés közben adj hozzá még 34-et. (A konyhai mérleged ekkor 2023-at kell mutasson. Ha nem így van, ismételd meg a folyamatot!) Öntsd fel annyi vízzel, aminek még a felszínén tudsz maradni. Alacsony lángon hagyd főni.

Kikacsintgatás, só, bors ízlés szerint.

Ha kellőképpen megpuhult, emlékektől, ízléstől és érdeklődéstől függően próbáld meg akkora részekre választani, amekkorákkal azt gondolod, kellemesen lehet majd dolgozni. (Ne számíts egy jól definiált végeredményre, hanem inkább egy állandó egymásra utaltságban lévő, csupán praktikussági szempontból kisebbekre töredezett enyhén szólva problémás masszára.)

Pihentesd. De ne sokáig, rád(r)omolhat.

A már előkészített viaszosvászonra helyezd rá a kiporciózott masszát és óvatosan kezdd el az asztal szélei felé húzogatni, hogy egyenletes vastagságú legyen. Az alapanyagok minőségétől függ, de elő fognak fordulni repedések, szakadások, rontások, bontások. (Ne) okold magadat!
A töltelék rád van bízva – lehet sós, édes, keserű. Ahány ház, annyi szokás. Mehet a sütőbe!

Tálald frissen, megfelelő hangnemben és csak annak adj belőle, aki szerinted megérdemli! Egészségünkre!

Előkészítési idő: 1945-től 1989-ig
Főzési idő: 1989-től (napjainkig?)

A kiállítás megnyitóján, június 9-én 19 órától tósztot mond Zöldi Anna.