esemény
PSZICHOAKTÍV KÖD | MIKSA BÁLINT | Etyeki Műhely

megnyitó | 2023. május 18. 18:00

a kiállítást megnyitja | Gaál József Munkácsy Mihály-díjas festőművész

a kiállítás bezárása | 2023. junius 18.

cím | Etyeki Műhely Alapítvány / 2091 Etyek, Magyar utca 65

Térkép

PSZICHOAKTÍV KÖD / PSYCHOACTIVE MIST


MIKSA BÁLINT festőművész kiállítása / exhibition of MIKSA BÁLINT, painter


MEGNYITÓ: 2023.05.18. 18:00
OPENING: 18th May 2023 6 p.m.


KÖSZÖNTŐT MOND: Lucza Gyula az Etyeki Műhely Alapítvány kuratóriumi elnöke
WELCOME SPEECH: Lucza Gyula Chairman of the board of trustees of the Etyek Workshop Foundation


MEGNYITJA: Gaál József Munkácsy Mihály-díjas festőművész
OPENING SPEECH: Gaál József Munkácsy Mihály prize-winning painter
//
HELYSZÍN / VENUE: 2091 Etyek, Magyar utca 65.
//
MEGTEKINTHETŐ: 2023. június 18-ig, kedd-péntek 10-17 óra között, vagy előzetes egyeztetés alapján: +36 20 622 8 123 / muhely.etyek@gmail.com
ON VIEW: until 18th June 2023, Tuesday-Friday 10 am to 5 pm, or by prior arrangement: +3620 622 8 123 / muhely.etyek@gmail.com
https://www.facebook.com/events/1689064631523860

"Eleinte csak azt éreztem, hogy festőként megérint a köd, mint téma. Előjelet nem társítottam hozzá. Azután lassan, festményről festményre haladva elkezdtem körüljárni ezt a csendes bizonyossággal, makacsul visszatérő érdeklődést. Rá kellett ébrednem, hogy alig maradt más körvonalazható, kibontakoztatásra érdemes jelenség az életemben és a világgal való viszonyomban, illetve az érzékelhető világomban, mint maga a köd, ami mindent egyre sűrűbben beburkol. A köd, ami mindent elhomályosít, ami elnyeli a szépet és a rútat, ami lelassítja a mozgást, ami beszűkíti a látóhatárt, ami szétszórja a fényt, ami eltávolít a verbális behatárolástól, ami élettelenít, ami elbizonytalanít, ami csak sejteni enged, amiben néha úgy jó elmerülni, akár a nirvánában, ami maga is relatív, ami már félig víz alatti különösségű, ami által ősi félelmeket találunk magunkban, amin keresztül átjön hozzánk egy másik, idegen világ, amibe elkerülhetetlenül be kell lépnünk rövidesen, amin átsejlik valami alapvető hiábavalóság, ami tud szép is lenni, és ami számomra mélyebben a következőket jelenti:
Már nem hiszek el semmit, amit mondanak. Már nem hiszem el azt sem, amit látok. Már abban sem hihetek, ami én magam voltam és jelen létezésem is fiktívvé vált. De próbálom még körvonalazni, ami velem/velünk történik, ám a történések, az irányok és célok, valamint az ezeket elvileg megfogni képes fogalmak valós formái és tartalmai alig sejlenek néha ebben a különös, embertelen, fullasztó ködben. Elvileg szellemi képességeim csúcsán állok, mégsem láthatok tisztán és így nem is dönthetek felelősen. Tapogatózom a ködben, lassítanom kell egy-egy hirtelen felsejlő jelentéktelen tárgy vélt, vagy valós felbukkanásakor is és már nem látom, hogy merre kanyarodik az út. Csak egyet érzékelek teljes bizonyossággal ebben a homályban: Sötétedik."
Miksa Bálint
2023. 03. 10.
//
'At first, I only felt that as a painter mist touches me with its theme. I didn’t attach any sign to it. Then slowly, from painting to painting, I started to examine this quietly secure, stubbornly recurring interest towards it. I had to realise that there is no other phenomenon to outline or deploy in my life and in my relation to the world, nor in my perception of the world, but mist, which coats everything thicker and thicker.
It is mist, which blurs everything, hides both beautiful and ugly, slows down motion, narrows the horizon, spreads the light, distances from verbal limits, conveys lifelessness, disorients, which only lets presuming, in which it is great to submerge like in nirvana, and which is itself relative as well, which has an almost underwater like strangeness, by which we find ancient fears in ourselves, through which another, foreign world appears, which we soon have to enter inevitably, through which some fundamental pointlessness looms, which can even be beautiful, and in a deeper level means the following to me:
I don’t believe any longer what they say. I don’t even believe in what I see. I can’t believe in what I was, yet my present existence has become fictive as well. But I’m still trying to outline what has happened to me/us, even though the occurrences, the directions and aims, as well as the real shapes and content of those notions that are supposed to convey them are hardly visible in this strange, inhuman, suffocating mist. Theoretically I have reached the top of my mental capacities, still I can’t see clearly, therefore I can’t make responsible decisions. I fumble in the mist, I have to even slow down at a sudden real or assumed appearance of some insignificant objects, and I don’t know any longer where the way bends. I can only sense one thing for sure in this haze: it’s getting dark.'
Miksa Bálint
10th March, 2023.

Jótanács

Az ikOn oldalain elhelyezett hirdetésekkel (bannerekkel) a kortárs képzőművészeti események nagyobb látogatottsága érdekében végzett munkát támogatja!

az ikOn médiaajánlata