A tárlat a művészi újrajátszások – ún. artistic reenactmentek – működés- és létmódját, antropológiai, szociokulturális, (művészet)történeti kontextusait kívánja feltárni. Olyan sajátos, döntően részvételen és együttműködésen alapuló performatív eljárásokat, mint amikor a művész előtérbe állít egy már lezajlott történést, vagy megelevenít egy általa közvetlenül nem megtapasztalt, de a kulturális emlékezethez hozzátartozó eseményt, esetleg újrabeállít, új kontextusba helyez egy (mű)tárgyat. Ekkor a múltra való hivatkozás nem pusztán a történelem és a megtörténtek megerősítése vagy épp öncélú újra át- és megélése, hanem az itt és most szempontjá­­ból mindig másként hozzáférhető és megtapasztalható emlékkép és hagyomány kritikai újrafelfedezése is.

A kiállítás a globális témák perspektíváitól közelít a lokális felé, a kollektívtől indul és jut el a személyesig: a Turner-díjas Jeremy Deller Orgreave-i csatát újrabeállító, a művészi újrajátszások egyik legtöbbet hivatkozott alkotásával kezd, a médiareprezentáció kérdéseit feszegető Zbigniew Libera és Irina Botea Bucan munkáival folytatódik, miután a társadalmi és családi vonatkozású archívumok (Erhardt Miklós, Misota Dániel, Schuller Judit Flóra, Lola Arias), majd a köztér emlékezetének vizsgálatát követően (Katharina Roters, Société Réaliste, Szolnoki József, Pettendi Szabó Péter) a vallási rituálék (Tóth Kinga), a kulturális megidézések (Ingela Johansson, Esterházy Péter) s végül pedig a transzgenerációs élmények személyes feldolgozásaihoz és a magányos életterek újraszínreviteleihez vezeti a látogatót (Hofgárt Károly, Tasnádi József).

A korábbi külföldi, főként performanszművészeti és multimediális akciók bemutatására vállalkozó reenactment-tárlatokhoz képest a Re:Re – vállaltan szokatlan módon – olyan izgalmas léptékváltásokra apelláló installációk (Kis Varsó, Takahiro Iwasaki, Bögös Loránd) felvonultatását kísérli meg, amelyek mediális összetettségük, technikai és anyaghasználati sokféleségük révén is szemléltetik ennek a művészeti stratégiának a diverzitását, valamint rákérdeznek az artistic reenactment fogalommal jelölt törekvések határaira, lehetőségfeltételeire is. A multimediális művek ritmusát installációk tagolják a MODEM második emeleti kiállítóterében, melyek mindegyike a történelmi események önkényes felidézései helyett egyéni felülvizsgálatok: a kollektív emlékezet mozgósítására, a múlt újraértésére és az emlékezéstechnikák újragondolására sarkallnak, a valószerű és a fikció határterületeit térképezik. A kiállítás a kelet-közép-európai alkotásokat és művészeket helyezi előtérbe, hangsúlyozva ezzel a regionális kapcsolatok, diskurzusok fontosságát.

Kiállítók:

Lola Arias (AR) / Bögös Loránd / Erhardt Miklós / Irina Botea Bucan (RO) / Jeremy Deller (UK) / Esterházy Péter / Hofgárt Károly / Takahiro Iwasaki (JP) / Ingela Johansson (SE) / Zbigniew Libera (PL) / Kis Varsó / Misota Dániel / Pettendi Szabó Péter / Katharina Roters (DE) / Société Réaliste (FR-HU) / Schuller Judit Flóra / Szolnoki József / Tasnádi József / Tóth Kinga

Kurátor:

Süli-Zakar Szabolcs