esemény
READY-MADE / RED-Y MADE | Csiky Tibor, Attalai Gábor | Vintage Galéria

megnyitó | 2023. április 18. 18:00

a kiállítást megnyitja | Százados László

web | https://vintage.hu/hu/kiallita...

a kiállítás bezárása | 2023. junius 9.

cím | Vintage Galéria

Térkép

READY-MADE / RED-Y MADE

Csiky Tibor
Attalai Gábor

2023. április 18 – június 9.

A Vintage Galéria kiállítása Csiky Tibor Az objektív valóság struktúrái (1973-74) című sorozatából és Attalai Gábor RED-Y MADE (1974) munkáiból mutat be egy válogatást. Többek között a kortárs konceptuális művészet, pop-, minimal- és mail art nemzetközi tendenciáit ismerő, de azokat sajátos lokális olvasatokká transzformáló két művész az 1960-as évektől kezdve személyes kapcsolatban állt. Az évtized első felétől kezdve mindketten rendszeresen megfordultak a Zuglói Kört szervező Molnár Sándornál, kiállítottak Petrigalla Pál lakásán, 1966-ban pedig egy közös svédországi kiállításon mutatták be munkáikat (Modern Nordisk Konst, Göteborg). 1969-től Bak Imrével, Hencze Tamással és Nádler Istvánnal kezdtek rendszeresen összejárni egymás lakásán, ekkor Csiky visszaemlékezése szerint Attalaival többek között „a saját stílus korlátairól” folytatott beszélgetéseket,  Attalai visszaemlékezése szerint pedig „Csiky Tibor hívta fel először a figyelmét arra, hogy a fényképészet »népművészet« lesz, s mindenképp érdemes ezzel foglalkozni.”  A művészek 1972-től kezdték közösen látogatni a Tudományos Ismeretterjesztő Társulat szabadegyetemének csillagászati és kvantummechanikai előadásait, az ott megszerzett ismereteik megbeszélésének révén szerveződött meg 1973-ban „Rezeda-akciójuk” is.  Kapcsolatuk közvetlenségét jól jellemzik Csiky 1972-es „mail-art akciójának” Attalaihoz címzett darabjai is, a csehszlovákiai gyártású, aranyérmeszerű csomagolásban kapható óvszerrel kiegészített „Jövőnk zsákutcái”, és a „Te, Gábris, ez nem fenékig tejfel.” feliratú levelezőlapok.

Csiky először az Elképzelés-projekt felhívására küldte el Beke László számára Az objektív valóság struktúrái I-IV.  (1971) című munkáját, majd 1973-ban kezdte meg A buszmegállótól a munkásszállásig című sorozatát, amelynek – jelenleg lappangó – nagyságrendileg 120 darab színes diáját a Fészek Klubban mutatta be Az emberélet útjának felén című programsorozat részeként. A sorozat, amelyre Csiky noteszében Hárosi struktúrákként is hivatkozott, „a 3-as busz Háros utcai megállójától, a két sorompón keresztül a Hárosi Lemezművek munkásszállásáig” tartó, nagyjából fél kilométer hosszú szakaszon készült. Az új elemekkel kiegészített sorozatból 1974-ben Csiky a Fiatal Művészek Klubjában mutatott be egy 46 darabból álló válogatást,   amely a tárlat után Beke László gyűjteményébe került. A Vintage Galéria kiállítása ebből az anyagból mutat be egy 49 darabosra bővített válogatást. A kiállításon bemutatott művekben Csiky leíró jellegű, tudományos és műszaki érdeklődésével és plasztikai szemléletével az őt körülvevő világ „objet trouvé” jellegű tárgyait, fotódokumentumait gyűjtötte össze a mikrokozmosztól a makrokozmoszig haladva, majd keretezte újra kollázsokká, míg Attalai inkább festészeti megközelítésével a piros színnel sajátította ki a Marcel Duchamp ready-made-jeiről szóló Artforum-cikk újságkivágatait, illetve az 1990-es években a lánya által Párizsban vásárolt palackszárítót. Erre Attalai később így emlékezett vissza: „Persze csalhatnék és azt mondhatnám egy filozofikus fantázia jegyében én is – majdhogynem – átfesthettem volna a világot red-y made-re, de vele kapcsolatban nem a megalománia jutott eszembe. A red-y made-ek más vonzatai érdekeltek, éspedig, hogy a duchamp-i észlelés ready made kalandját tovább lehet-e élni...”  Bár megközelítésmódjuk eltérő, Csiky és Attalai is talált tárgyakat változtattak át választásaik, kiemeléseik, illetve elfedéseik révén új jelenségekké, így műveik jól kiegészítik és egyben ellenpontozzák egymást, egyfajta szűk keresztmetszetét adva az 1960-es évektől párhuzamosan kibontakozó munkásságuknak.


Attalai Gábor (1934-2011) képzőművész, iparművész. Az 1960-as évektől kezdve Attalai Gábor egyidejűleg a magyarországi „nem hivatalos” képzőművészeti, és a „hivatalos” textilművészeti közeg fontos alakjává vált. Tanulmányait 1958-ban fejezte be a Magyar Iparművészeti Főiskolán, az Iparművészeti Vállalat tervezőjeként készített alkalmazott művészeti munkái mellett rendszeresen felkereste a Zuglói Kört is. Robert Morris munkáival párhuzamba állítható filcplasztikái, tértextiljei, melyekben gyakran a népművészeti utalások is megjelentek, a minimal art nemzetközi tendenciáihoz is kapcsolhatóak. Művészetírói és művészetszervezői tevékenysége is jelentős, az 1968-as I. IPARTERV kiállításon például azért nem vett részt, mert lekötötte a szombathelyi Fal- és Tértextil Biennále előzményének tekinthető Textil falikép 68 (Ernst Múzeum, Budapest, 1968) kiállítás szervezése. Emellett már az 1960-as évek végétől nemzetközi művészeti hálózatokba kapcsolódott be és levelezési tevékenységbe kezdett. Levelezett többek között Joseph Beuysszal, Jasper Johnsszal, Robert Indianával, Christoval, Gilbert és George-dzsal, Donald Judd-dal, és Harald Szeemann-nal is kapcsolatba került. Az 1960-as évek második felétől egyre jelentősebbé vált konceptuális tevékenysége, objekteket, grafikákat, fotómunkákat készített, olykor politikai utalásokkal is telített akciókat hajtott végre (pl. Negatív csillag, 1970–71). Talált tárgyakat, reprodukciókat és a vörös színt felhasználó RED-Y MADE sorozatát 1972 körül kezdte meg Malevics monokróm festészetét és Duchamp ready-made-jeit alapul véve. Az 1980-as évektől kezdve fokozatosan visszavonult a nyilvánosságtól, igen sokrétű, a body arthoz, a land arthoz, a mail-arthoz és a projektművészethez is köthető művészetét az utóbbi években kezdte újra felfedezni a művészeti szcéna, művei többek között olyan fontos intézmények gyűjteményeibe kerültek be, mint az Art Institute of Chicago, a Magyar Nemzeti Galéria és a stockholmi Moderna Museet.

Csiky Tibor (1932-1989) képzőművész, szobrász. Csiky Tibor a korszak olyan más neoavantgárd alkotóihoz hasonlóan, mint például Pauer Gyula, művészeti pályáját autodidakta szobrászként kezdte. Művészi tevékenységét meghatározta természettudományos érdeklődése, az 1950 és 1953 között fizika-matematika szakon, majd 1956-ig a bölcsészkaron folytatott tanulmányai. Az 1960-as évek elején készítette el első körplasztikáit, majd reliefjeit, ekkor a Zuglói Körrel is kapcsolatba került. Plasztikáit a kezdetekben főleg különböző fák, például cseresznye, dió, mahagóni vagy tölgy felhasználásával alkotta, felületüket csiszolással és véséssel alakította ki. 1967-től 1971-ig rajzokat is készített tussal és színes ceruzával, illetve a technikákat keverve, ezeket a grafikáit gondolatilag domborműveihez is kapcsolta. Műveiben magát az anyagot kutatta, és a szerkezetében rejlő geometria és mozgás lehetőségeit, valamint azt az egyszerre organikus, mégis megmunkált felületek látványától indíttatva a nézőben kibontakozó optikai folyamatot, amelynek során a szemlélő és a műalkotás között eleven viszony és interakció, illetve különböző illúziók jönnek létre. Csiky Tibor ezután 1971-től 1974-ig konceptuális műveket, szöveges munkákat és fotókat készített, majd az 1970-es évek végétől alkalma adódott a fémöntésre, ekkor áttért a fémanyagok, mint például a bronz vagy az alumínium használatára. Az 1980-as évek közepétől szobrai és reliefjei felületét lefestette, színezte, konstruktivista szemlélettel készített alkotásai a strukturalizmushoz és a minimal arthoz is kapcsolhatóak. Művei életében számos egyéni és csoportos kiállításon szerepeltek, retrospektív életműkiállítását a Magyar Nemzeti Galéria rendezte meg 1994-ben. Alkotásai megtalálhatóak többek között az aacheni Ludwig Museum, a budapesti Magyar Nemzeti Galéria és az aacheni Neue Galerie gyűjteményében.

Jótanács

Ha egy intézmény nevére kattint, akkor az ikOn megmutatja az intézmény adatait és azt, hogy milyen események lesznek ebben az intézményben.