Ki ismeri manapság Ergy Landaut? Valószínűleg kevesen a szakemberekből, történészekből és a 20. századi fotográfia műkedvelőiből álló szűk közösségen kívül. Pedig Ergy Landau igen aktív volt az 1920-as és az 1950-es évek közötti időszakban, ekkoriban nagyon is számontartották a francia fotográfia világában. Abból a magyar diaszpórából származott, amely közvetlenül az első világháború után hagyta el Magyarországot. Ergy Landau Párizsban telepedett le, majd itt kezdte meg szerteágazó hivatásos fotográfusi tevékenységét. Megérkezése után haladéktalanul berendezett egy 16. kerületi műtermet, hiszen már rég birtokában volt a technikai ismereteknek, annak köszönhetően, hogy fiatal kora ellenére rendszeres kapcsolatot ápolt a magyar fotóművészet képviselőivel. Franciaországban is fennmaradtak barátságai magyar honfitársaival (Brassaïval, Kertésszel, Moholy-Naggyal) és az akkori asszisztenseit, Nora Dumas-t és Yllát is bevezette a fotográfia rejtelmeibe.

Mesteri portréfotóinak, főleg a gyerekportréknak köszönhetően hamar ismertté vált neve, formai kísérletezései bizonyos szempontból az Új Tárgyiassággal rokonították képeit, és ezzel egyidőben számos női aktot is készített. A két világháború közötti időszak különböző illusztrált sajtótermékeiben és magazinjaiban megjelent képein a korlátoktól felszabadult emberi test és nyomában a megváltozott életmód jelenik meg, például a szabadidős tevékenységeket és a természetben űzött sportokat ábrázoló fotókon. 1933-ban a Rapho ügynökség tagja lett és segítette annak háború utáni újjászületését. Többször járt külföldön, ahol riportokat készített (főleg Mongóliában és Kínában), számos útikönyvet és ifjúságnak szánt könyvet is publikált 1965-ben bekövetkezett súlyos balesetéig.

Ergy Landau 1967-ben hunyt el örökösök nélkül, még azelőtt, hogy az 1970-es években a fotográfusok elnyerték volna a művészeknek járó elismerést, így emlékezete szép lassan feledésbe merült. A Mai Manó Házban látható kiállítás és a hozzá tartozó monográfia a korábban kiadatlan E. Landau gyűjtemény feldolgozásának eredménye. Az volt a célunk, hogy a közönség megismerhesse egy 20. századi fotográfusnő kivételes ugyanakkor példaértékű életútját.