A Deák Erika Galéria nagy örömmel és tisztelettel mutatja be Nádas Péter legújabb fotóit. A kiállítás alkalmával a megnyitóbeszédet Mélyi József, művészettörténész tartja 2022. szeptember 29-én, csütörtökön este 6 órakor.

Nádas Péter a magyar művészet egyik legkiemelkedőbb alkotója. Irodalmi műveit szinte a világ összes nyelvére lefordították, felsorolni is nehéz azt a sok hazai és nemzetközi díjat, amit hosszú pályafutása alatt kapott.   A kiállítás egyben hatalmas ünnep is, Nádas Péter október 14-én lesz 80 éves, és kiállításunk részét képezi az ország számos területén megrendezett, az írót köszöntő rendezvénysorozatnak.

Nádas Péter fotográfiai munkássága az 1960-as évekre nyúlik vissza.  Eredetileg fényképésznek tanult, többek között a Nők Lapja sajtófotósa volt, de az 1970-es években visszavonult a hivatalos fotózástól, és irodalmi munkásságával párbeszédben folytatta a fotográfiák készítését.  Gombosszegi házának udvarában élő körtefájáról többszáz fotót készített, ez a sorozata illusztrálta Saját halál című könyvét is. Nádas 1999-ig foglalkozott az analóg fotózással, azonban Valamennyi fény című, válogatott fotóit bemutató könyvének megjelenése után ezzel felhagyott, olyannyira, hogy laborját is felszámolta, képeit a Zugban található Kunsthausnak és a Petőfi Irodalmi Múzeumnak ajándékozta. A 2000es évek eleje óta képeit digitálisan, elsősorban IPhone-nal készíti. 

Nádas Péter most kiállított képeinek mindegyikét saját smartphone-jával készítette.  Érdeklődésének fókusza a digitális képkészítés hibalehetőségeinek vizsgálata, s ezen belül is a fény és a sötétség kettősének tematizálása.  Sorozatai alapvetően csendéletek, önarcképek.  Mindegyik fotója a fény és annak hiányának rögzítésére tesz kísérletet. Képei az átmenetekről, a személyes és univerzális változások elkerülhetetlenségének mély megértéséről tanúskodnak.

 

A kiállítás anyagának nagyobb része a Rémtörténetek című nemrégiben megjelent regényének írása közben született.  Az alkotófolyamatról Nádas így ír A sötétség színein című írásában, ami teljes terjedelmében a kiállításunk alkalmából megjelenő könyvben olvasható: “A természetes emberi gyengékkel folytatott játék már csak azért is fontos lett, mert éppen rémtörténeteket írok, s minél rémesebb a történet, azaz minél inkább az emberi tudat mágikus és archaikus rétegéből táplálkozik, írásához annál inkább kell nekem a tisztánlátás és a tiszta látás.”

 

A kiállítás nem jöhetett volna létre Bazsányi Sándor, Szűcs Attila és Peter Sillem nélkül.