Napjainkban sokat beszélünk a különböző dolgok, jelenségek illetve események közötti összefüggésekről, azok viszonyának kereséséről, felfedezéséről és új összefüggések létrehozásáról. A tapasztalat az, hogy minél mélyebb kapcsolatot tárunk fel egyes egységek között, azok annál közelebb kerülnek egymáshoz. Ezáltal fokozatosan megmutatkoznak a közös alapok és az eltérések egyre jobban háttérbe szorulnak. Vagyis a legtöbbször egymáshoz nagyon közel álló, nehezen észrevehető analóg kapcsolatokra bukkanunk.
Az emberek pont ezekre a párhuzamokra kíváncsiak, mert ezek felfedezése segíti a hétköznapok megértését.
Ugyanakkor mindennapos és jogos vágyunk az is, hogy a lehetőségeinkhez mérten egységes szemlélet alapján rendezzük a dolgainkat, ezért azokat a támpontokat keressük, amelyek egyetemes érvényűek, vagyis amelyek nem kategóriákhoz kapcsolódnak, hanem azon felül állnak. Tehát érvényesek voltak a múltban ugyanúgy, mint a jelenben és bizonyára azok lesznek a jövőben is.

Ha a képzőművészet és a vizuális kultúra területét vizsgáljuk ott kiváltképp igaz a folyamatos összefüggések párhuzamba állítása, illetve szubjektív megnyilatkozások keresése, megkülönböztető vonások kimutatása, valamint a stíluskategóriákon túlmutató egységes viszonyrendszer felállítása.

Magyari Zsuzsa - P.S. című kiállítása ezekre a kérdésekre saját művészetén keresztül reagál. Egy vizuális narratívát követ az alkotásainak ötvözetéből létrejövő, galéria terének egészét betöltő térinstalláció. Így a művek sajátossága nem a múló pillanat rögzítése hanem egy lényegi állandó valamint a köztük lévő megfoghatatlan és látható viszonyrendszerek definiálása.