Drozdik Orshi kiállítása két évtized fotómunkáit tekinti át: 1975-től, első fotóalapú munkáitól kezdődően – melyek fotókról, például aktmodell-beállításokat ábrázoló fotókról készített fényképek voltak – 1995-ig, a Kaland a technos dystopiumban (1983–1995) című installációsorozatok lezárulásáig.

A fotó mindvégig szerves része volt változatos médiumú műcsoportjainak, azonban a Főiskolán a fotográfia a művészeti oktatás elkülönült médiumszemléletéből kiszabadulva, kísérletező munkára adott lehetőséget. A kísérletezés öntematizálást, például próbacsíkokból összeállított, hasított-tükrözött-elmozdított önarcképeket jelentett egy tudatos alkotói program kialakítása során. E program a művészettörténeti narratíva női nézőpontú megteremtését jelentette, melynek a nő és a hatalmi rendszerek (főleg fotografikus) reprezentációjára irányuló kutatások, feminista megközelítések szabtak irányt. A reprezentáció kritikáját azonban nem csak fotografikus, hanem textuális formában is megvalósította: az Individuális mitológia (1975–1977) szabadtáncosok mozdulatairól készült fényképeihez szabadverseket írt. A természettudományi múzeumokban készült fotók szolgáltak a Kaland a technos dystopiumban című sorozat alapjául, melyben szerelmesvers és szerelmes levél formáiban fogalmazta meg a nő – férfi által meghatározott – önértelmezésének a kritikáját.
A patriarchális tudományos rendszerek vizsgálatában a lírai nyelvezet az uralkodó tudományos narratíva látszólagos objektivitását ellensúlyozza és mutat rá a nézőpont viszonylagosságára, végső soron a női nézőpont kifejezésének szükségességére.

Boros Lili, a kiállítás kurátora