A kiállítás az egyén szemszögéből közelíti meg a megújulás kérdését. A megújulást
általában az önreflexió, a saját élet tudatos kritikai vizsgálata előzi meg. Ez a
folyamat lassú és nehéz, enélkül viszont nem létezik igazi változás sem. Az egyén
megújulása egyfelől a belső lelki folyamatokra vonatkoztatható, másfelől a különböző életszakaszokhoz tartozó eseményekre, a kamaszkor idejére, a
kapunyitási vagy a kapuzárási pánikra, a szülővé, nagyszülővé válásra. Ezek az
életesemények arra késztetnek minket, hogy gondoljuk át újra a magunkhoz és a
környezetükhöz fűződő viszonyunkat, a preferenciákat.

Hat képzőművész kapott felkérést, hogy reflektáljanak a megújulás kifejezésre.
Fontos szempont volt, hogy az előző évek tárlataihoz hasonlóan ezúttal is valamilyen
módon kapcsolódjanak az alkotások Pannonhalmához, illetve az egyházi megújulás
gondolatához. Ennek megfelelően sokféle megközelítést láthatunk; volt olyan alkotó, aki a pannonhalmi gimnázium diákjaival együttműködve dolgozott egy néhány napos workshop keretein belül, volt, aki az apátság gyűjteményéből kiválasztott tárgyat használt fel az installációjához. Találunk olyan képeket, amelyeken a fenséges pannonhalmi tájban bukkannak fel a bencés gimnázium diákjai. Egy másik alkotás a megújulásra való törekvés belső és külső kényszerét tematizálja. Mindemellett olyan műalkotások is szerepelnek a tárlaton, amelyek személyes tapasztalatokon keresztül mutatják be az anyaságot, a magánéleti és művészi válságot.   

A tárlaton szereplő művek többsége kifejezetten erre az alkalomra készült.

Don Tamás