A novemberi zárást követően a Ludwig Múzeum tereibe adaptálva bemutatjuk az idei Velencei Építészeti Biennále magyar kiállítását. Az Othernity – Modern örökségünk újrakondicionálása – a Biennále központi témájára, a How will we live together? (Hogyan fogunk együtt élni?) kérdésfelvetésére reflektálva – arra keresi a választ, hogy a modern építészet sokat vitatott, több szempontból elavult öröksége milyen lehetőségeket tartogat a jövő építészei számára. A kurátorok 12 kelet-közép-európai építészirodát kértek fel arra, hogy gondoljanak újra 12 ikonikus budapesti modern épületet, ezzel egy lehetséges utat mutatva múlt és jövő építészetének összeegyeztetésére.

A kiválasztott budapesti épületek a 20. század második felében, a szocialista rendszerben készültek, és értékeik ellenére mára veszélyeztetettek, néhányat közülük időközben már el is bontottak. A meghívott kelet-közép-európai építészek jól ismerik és értik a régiós építészeti örökség megőrzésével kapcsolatos dilemmákat, de már az egyesült Európában tanultak és szereztek szakmai tapasztalatot, terveikre pedig a nemzetközi irányba mutató, kísérletező attitűd a jellemző, amely friss, vizuális formanyelvvel társul.

A kiállítás két fő teremből áll: a LABOR a 12 épület történeti állapotát dokumentálja, a SHOWROOM pedig a 12 kortárs építészeti reflexiót mutatja be. A két rész felépítése a kiállítási tárgyak paramétereinek tükrözésével történt: a két narratíva egymástól elválaszthatatlan, és csak egymás összefüggésében értelmezhető.

A kiállítás katalógusában (tervező: Kazsik Marcell) – amely gazdag fotódokumentáció kíséretében mutatja be az egyes épületeket, az irodákat és a kiállítást – Edwin Heathcote építészetkritikus (London) és Moravánszky Ákos építészettörténész professzor (Zürich) tanulmánya helyezi tágabb történeti kontextusba a projektet.