Kis-Kéry Anna: Szakadatlan szépség
2021.12.09 – 2022.01.21.
Megnyitó: 2021.12.09. csütörtök, 18:00
Megnyitó beszéd: Szombat Éva, fotóművész
Kurátor: Csillag Eszter, művészeti vezető, Q Contemporary

"A test szépségét ábrázoló festőnek választ kell adnia az olyan elméleti kérdésekre, mint hogy mi a szépség, illetve milyen ismérvei vannak, ahogy gyakorlatiakra is – milyen kánon, ízlés és társadalmi szokások határozzák meg azt, hogy milyen testet nevezhetünk „szépnek”? Hogyan alakul a szépségről alkotott képünk az idő múlásával, és hogyan változik ez a férfi és hogyan a nő tekintetében?" – írja Girolamo de Michele az Umberto Eco által szerkesztett A szépség története című könyvben. Kis-Kéry Anna Szakadatlan szépség című, kilenc fényképből álló sorozata ezt a folyton változó fogalmat kutatja a női test középpontba helyezésével. A sorozat a művész diplomamunkája, amelyet 2021 júniusában mutatott be a MOME-n.

A női test ábrázolásán keresztül a művész a szépség fogalmát és annak esztétikai dilemmáit tárja elénk. Peter Paul Rubens ikonikus nőalakjait vizsgálva és őt megidézve gondolja újra a kortárs női test mítoszát. Bár Rubens nőábrázolása egy másik kor esztétikáját tükrözi, nevét a mai napig tisztelet övezi. A művész ugyanakkor megkérdőjelezi jelen társadalmunk idealizált női testképét is. Hogyan oldja a művész a feszültséget a művészettörténet ikonikus festményein megjelenített nők és korunk nőideálja között? A művész a sorozat kilenc képén keresztül bonyolult valóságot tár elénk. Rubens női testei olyan eszményt képviselnek, amely egy négyszáz évvel ezelőtti kulturális hagyományon alapul. Ugyanakkor ez validálta a művész idősödő, testes modelljeit. A Szakadatlan szépség sorozat nőalakjai megkérdőjelezik a vékony és fiatal nők sztereotíp mítoszát. Nem azért szépek, mert fiatalok vagy vékonyak, hanem azért, mert öntudatosságot és belső boldogságot sugároznak.

„A Rubens által megjelenített nők (mint Helena Fourment, rendkívül fiatal második felesége) olyan szépséget jelenítenek meg, amely mentes a mögöttes jelentésrétegektől, ezek a nők örülnek az életnek és annak, hogy megmutatkozhatnak.” – írja De Michele. Ugyanez az attitűd jelenik meg Kis-Kéry Anna művein. A művész a különböző korok szépségideáljai közti hiátust kívánja kitölteni. Személyes hangot ad karaktereinek. Meztelenségük nemcsak testük kontúrjait tárja elénk, hanem a modellek személyiségét is. Testtartásuk, játékos viselkedésük a képek elengedhetetlen elemévé válik. Ezekből a nőkből csak úgy sugárzik az élet.

A fotó médiuma létezésük valódiságát hangsúlyozza. Arra szólítja fel a nézőt, hogy gondolja újra társadalmunk megkérdőjelezhetetlen eszményeit. Felkér minket, hogy nézzünk magunkba, hogy miket fogadunk el gondolkodás nélkül közös eszméinkként.

A művész maga választotta ki modelljeit, és olyan környezetet teremtett számukra, ahol önmaguk lehetnek. Az uszoda természetes környezete, a virágmező, de még a fadeszkák is keretként szolgálnak, ugyanakkor a szabad önkifejezés lehetséges kapui is. Végül pedig ugyanaz a természet, amely a modelleket körülveszi, önmagában csendéletként is értelmezhető, egy olyan műfajként, amelyről tudvalevő, hogy az élet mulandóságát és az idő múlását jeleníti meg. A művész tehát ezeken a fényképeken egyfajta időtlen szépséget mutat be, amely belülről fakad. A modellek megfoghatatlan személyiségei Rubens nőalakjaihoz hasonlóan egyszerre szimbolizálják a mulandóságot és egyben az élet örömét is.

Csillag Eszter

//

Anna Kis-Kéry: Perpetual Beauty
2021.12.09 – 2022.01.21.
Vernissage: Thursday, 9 December, 2021, 6:00 PM
Opening speech: Éva Szombat, photographer
Curator: Eszter Csillag, artistic director, Q Contemporary

For a painter portraying the Beauty of a body means responding to theoretical exigencies — what is Beauty and under what conditions is it knowable? — as well as practical ones — which canon, which tastes and social mores, allow us to describe a body as “beautiful”? How does the image of Beauty change over time, and how does it do so with regard to man and woman? – wrote Girolamo de Michele in the History of Beauty, a book edited by Umberto Eco. Anna Kis-Kéry’s series of nine photographs entitled Perpetual Beauty explores this everchanging concept and she does it by putting the female body into focus. The series is her diploma work which she presented at MOME in June 2021.

Through the female body, the artist explores the concept of beauty and its aesthetic dilemmas. She looks at Peter Paul Rubens’ iconic women bodies and calls his name in action to revisit the myth of the contemporary women body. Rubens’ female bodies mirror the aesthetics of another century, yet his name means respect. On the other hand, the artist also questions the idealized women body in our current society. How the artist solves the tension between women represented in iconic paintings from art history and the ideal women of our contemporary life? Through the nine works, the artist shows a complicated reality. Rubens’ women bodies represent an idea that belonged to their cultural tradition of four hundred years ago. Nonetheless, they became the artist’s argument to defend her aged, and corpulent models. The women in the Perpetual Beauty series challenge the stereotyped myth of thin and young women. They are beautiful not because they are young or thin but because they radiate self-awareness and inner happiness.

“Rubens’s woman (like Helena Fourment, his extremely young second wife) expresses a Beauty devoid of recondite meanings, glad to be alive and to show herself.” – wrote De Michele. It is the same attitude that one can encounter by looking at Anna Kis-Kéry’s works. The artist positions herself into this gap of different ideals of beauty over centuries. She gives a personal voice to her characters. Their nudity helps to reveal not only the contour of the body but also the model’s characters. The posture, their playful behaviour become essential elements. These women are alive and they radiate this.

The medium of photography emphasizes the real existence of these women. It asks the viewer to revisit unquestioned ideals of society. It is a possible invitation to take one step back and think what one accepts as common ideals without even thinking about it.

The artist selected her models by herself and set up an environment where they could be themselves. The natural context of the swimming pool, the flower field, and even the wooden boards act as a frame but they also become possible gateways for freedom of being oneself. Finally, the same nature which surrounds the model is a still life by itself, a genre, known to visually show the transience of life and the passing of time. The artist, therefore, presents in these photographs a beauty that is atemporal and which comes from within. The intangible personalities of the models symbolize ephemerality and also the joy of being alive just as Rubens’ woman was.

Eszter Csillag