nyitónap: november 30-án 14-20 óráig

A kiállítóteret kérjük egyesével, az egészségügyi óvintézkedések betartásával látogassák.

 

Ez egy vonal? – tehette fel már számtalanszor a kérdést munkája során Vera Molnar, akinek 1978 és 2019 között készült munkáiból mutat be egy válogatást a Vintage Galéria tárlata, mely címét is Molnar egyik kiállított művétől kölcsönözte (Est-ce Une Ligne?, 1985-2019). A művész életművében fontos műcsoportot alkotnak az egyvonalas munkák (pl. Une ligne, 1997), amelyeknek létrejöttéről Molnar 2019-ben egy interjúban így mesélt: „Amivel most kísérletezem, az az, hogy leteszem a ceruzámat a papírra, elindulok vele valamerre, aztán egyszer csak felemelem és kész a mű. Picasso is csinált ilyeneket, van is egy kis könyve róla. De az igazi inspiráció onnan ered, hogy korábban felfedeztem magamnak egy metszetet Claude Mellantól. Úgy készített egy Jézus arcát ábrázoló metszetet, hogy a metszőszerszámát körbe-körbe vezette, és csak a vonalak vastagságát változtatta. Gondold el, ott van előtted egy kép, ami egy vonalból jött létre, mégpedig úgy, hogy a vonalak hol megvastagodnak, hol elvékonyodnak. Bekaptam én is az egyvonal-legyet, és most ilyesmin dolgozom. Az egyvonalas tanulmányokból talán egy installáció lesz, talán valami más, még nem tudom.” Többek között ebből az elgondolásból jöhetett létre az a háromrészes mű, amely egy változó vastagságú vonalból áll olyan módon, hogy a három vászon mindegyikére egy rész kerül, majd a következőn folytatódik. De tekinthetünk-e erre valóban egyetlen vonalként?

 

Vera MOLNAR (1924) képzőművész. Az 1947 óta Franciaországban élő Vera Molnar a számítógépes művészet egyik úttörője. 1960-ban alapítója volt a Groupe de Recherche d’art Visuel-nek (GRAV), ebben az évben részt vett a Max Bill által rendezett Konkrete Kunst [Konkrét művészet] (Helmhaus, Zürich) című kiállításon is. Molnar 1959-től kezdett kombinatorikus képeket készíteni az általa „machine imaginaire”-nak nevezett módszerrel, majd igen korán, már 1968-ban lehetőséget kapott arra, hogy valódi számítógéppel dolgozzon. Molnar ezután kezdte művészi tevékenységében az informatikát generatív eszközként felhasználni festményei és grafikái elkészítésekor. A számítógépet úgy programozza, hogy az meghatározott mértani formákat és alakzatokat hozzon létre, melyeket kötött vagy véletlenszerű módon is variálni és kombinálni lehet. A művek létrehozása során fontos a szeriális alkotási mód, amely által lehetőség adódik arra, hogy a sorozat egyes tagjain a kiindulópontot jelentő formák lépésről lépésre való transzformációja menjen végbe. Műveiben kulcsszerep jut a számítógép algoritmikus véletlenjének, művészetének fontos fogalmai a rend és a rendetlenség, a struktúra és a szabadság. Molnar első önálló kiállítása Transformations címmel 1976-ban került megrendezésre a londoni Politechnikai Főiskolán, első művészkönyve pedig 1980-ban jelent meg Ein Prozent Unordnung [Egy százalék rendetlenség] címmel (Wedgepress & Cheese, Bjerred). Munkái számos egyéni hazai (pl. Vonalak, Formák, Színek. Vasarely Múzeum, Budapest, 1990; Egy százalék rendetlenség. Kepes Intézet, Eger, 2012; Vera Molnar. Paksi Képtár, 2007-2008; Rendetlenség a rendben. Kiscelli Múzeum – Fővárosi Képtár, Budapest, 2019), külföldi (pl. (Un)Ordnung. Museum Haus Konstruktiv, Zürich, 2015; Pomenades en carré. Museum Ritter, Waldenbuch, 2020), és csoportos nemzetközi (pl. Elles. Centre Georges Pompidou, Párizs, 2009; Ein Quadrat ist ein Quadrat ist ein Quadrat. Museum Ritter, Waldenbuch, 2015; Thinking Machines: Art and Design in the Computer Age, 1959–1989. MoMA, New York, 2017) kiállításon kerültek bemutatásra. Művei többek között megtalálhatóak a Bibliothèque Nationale (Párizs), a Centre Pompidou (Párizs), a Forum Konkrete Kunst (Erfurt), a Magyar Nemzeti Galéria – Szépművészeti Múzeum (Budapest), a MoMA (New York), a Museum Ritter (Waldenbuch) és a Victoria and Albert Museum (London) gyűjteményében.

 

RÁTKAI Zsófia